Gabriel White beküldött történetei

Ugyan, mit idegeskedsz? Csak buliznak. A férjed is odakint bulizik, te pedig, ahelyett, hogy te is kint buliznál és jól éreznéd magad, itt bent süppedsz a kanapén és rettegsz. Mitől félsz, Jess?
Tényleg, mitől fél?
Aggódom érte, rendben? Ennyi az egész. Aggódom a férjemért, mert idegen helyen, idegen emberekkel bulizik.
Kit etetsz, szivi? Te rettegsz.
Nem igaz. Csak aggódom. Na jó, félek egy kicsit. Sosem szerettem a petárdákat.
Nem a petárdák, azokkal semmi...

Bemegyünk a lakásba. Leül az asztalhoz. Mögé kerülök, és bilincset kattintok a csuklójára.
- Mit csinálsz? –kérdezi.
- Megvendégellek. – válaszolom mosolyogva.
Megkötözöm és beviszem a kazánházba. Begyújtom a régi, szenes kazánt és bedobom. Nem kell sokáig hallgatnom a kiáltozását. Most sem használtam a bozótvágót.
Miután kihűlt, a hamvait eltemetem a kertben. Oda, ahova az előző hármat is temettem...

A zászlóvivő hős volt, legalábbis annak tartották. Több csatában jeleskedett már és a vívási tudása is kimagaslik a seregből. Most mégis csupán zászlóvivőnek osztották be. Nem bánta. Elvégre, ha kitűzi most a domb tetejére a zászlót, akkor a csata eldől. Márpedig Ő eltökélte, hogy kitűzi a zászlót...

Eszembe jut az Angélától kapott kés. Előveszem és a markolatánál fogva rohanok tovább. Olyan érzésem van, hogy a balra fordulás után biztonságban leszek. Valami elgáncsol, és rám veti magát. Érzem, ahogy a penge beleszalad a vállamba és hallom a földöntúli hörgést. A fájdalommal együtt a düh is szétárad bennem, és hosszú idő után először szabad utat adok neki...