Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Friss hozzászólások
kaliban: Szerintem ez nem vicces, ez sz...
2026-01-06 17:14
laci78: ez már az április elsejei tört...
2026-01-05 15:22
Pavlov: Ha tetszik a sztori, itt egybe...
2026-01-05 14:50
Scylla: Kedvelem a történeteid. Van eg...
2025-12-27 22:33
Scylla: Van egy ötletem egy történethe...
2025-12-27 16:16
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

BloodyMary adatai

Neve:
BloodyMary
E-mail címe:
Nem publikus
BloodyMary összes beküldött történetének megtekintése »
BloodyMary
Bemutatkozása
összetett, de nem bonyolult
tartalmas, de nem kibogozhatatlan
érdeklődő, de nem tudálékos
intelligens, de nem okoskodó
egészségesen hülye, de nem ostoba
egyedi, de nem kívülálló
művészlélek, de nem magánakvaló
különc, de társasági ember
melankolikus, de nem depressziós
álmodozó, de két lábbal a földön járó
olykor ijesztő, de aggodalomra nem okot adó
Írásai 81 125
1683
Eltévedtem a képzet és valóság között.
Bár elmémbe immár józanság költözött,
nem feledi a gondtalan ábránd-időket, hol
a szív szavától hangos mennyei pokol...
1659
Hajnal-e vagy pirkadat,
mely napsugarat bontogat?
A szemem félve kinyitom,
s a fényt magamba iszom...
1749
Embert még nem ettem, életet sem oltok,
De megvédem ám magam, ha a falhoz toltok.
Nem leszek hős, de a vesztes sem a posztom,
Amit éppen gondolok, azt én meg is osztom...
1764
Nem szól már a remény halk szava,
A suttogást is elnyeli az éjszaka.
A szelek is már másképp fújnak,
Gondolat-magvak rejtekükbe bújnak...
1777
Szabadság után kiált az elmém,
De miért lettem ismét ketrecbe zárva?
Önnön hibámból csuklómon bilincs,
S magamat megint béklyóban látva...
1867
Kihalt a remény a büszke szemekből,
A víg arcokról lehervadt a mosoly.
Kihűlt a vér a lüktető erekből,
Ami vidám volt most bús, s komoly...
1983
Az őszi tájon átsuhan egy szellő,
Beleremeg a fák elsárgult lombja,
S amint e hűvös évszakban kellő,
A fázó földet avarral betakarja...
1856
Keserű ürességben, szótlan homályban
Ülök, csak ülök a szobában.
Várom a csodát, várom a jelet,
Valahonnan egy feleletet...
1665
Plátói álmoknak gyermeteg szívek
Könnyen áldozatul esnek.
De hiába félnek, tovább remélnek,
Lehetetlent nem ismernek...