biolencse beküldött történetei

A farkas túl korán örült. Azt hitte, ha csak ritkán látják az emberek - főleg az a fejkendős vénasszony- talán majd nem félnek tőle. Talán elengedik azt a kis törékeny lánykát egyedül is az erdőbe gombát szedni. Talán ... talán havonta egyszer végre jól lakhatna és rovarok, meg csúszómászók helyett emberhúst is ehetne. Erre most itt áll az esőben és semmi. Fejét alaposan eltakarta, hátha a jólelkű emberek megszánják a hideg, sötét éjszakában várakozó hontalant...

A rémület már elmúlt a hangjából, csak egy langy félelem maradt. Ekkor halkan, nehogy felébressze párját, visszahajtotta fejét a párnára, és átölelte a halott férfit. Csak egy kis nyál folyhatott ki a szájából, gondolta Suzie. Mindig folyatja kicsit, ha nagyon mélyen alszik. Nem is sejtette, hogy amit meleg nyálnak hitt valójában vér...

Mikor oda ért a lakásukhoz tartozó pincerészhez, döbbenten szemlélte, hogy a lámpa nem világít be a rácsokon. Mintha a fény számára áthatolhatatlan fal állna ott. Megrázkódott félelmében. Egy újabb kulcsot keresett meg a karikán, mely a rácsos ajtón lévő lakatot nyitja. Reszketett a keze...