artemyss adatai

Csábító éjszaka volt ez,
szerelemre hívott,
Hallgattamsuttogását,
de nem értettem mit mond-
az ég zokogása elnyelte szavát...

Kell, hogy néha
titkon rám nevess,
s én kezemet nyújtom,
hogy el ne ess
az Élet nevű csatában...

Megvan mindenem
amire vágytam?
Még emlékszem, az
ablakban ülve vártam
a Csodákra...

Ha volna erőm s kérnéd
hegyeket mozgatnék,
Ha szeretnéd a csöndet
egy szót sem szólnék...

Ne kérj, ne félj,
ne várj, csak szállj
az álmok szárnyán.

Ne sírj, csak hívj
ha fáj, ha már
a magány körülölel...

. Azóta a pillanat óta, amikor kiléptem az ajtón fájdalmat és könnyeket hagyva magam után. Tönkretettünk valamit. Pedig nem akartuk. Még fülemben cseng a beszélgetés, ami édesanyád és közöttünk zajlott. A kétségbeesett igyekezet, hogy megpróbáljuk megváltoztatni a megváltozhatatlant. Eltávolodtunk...

Nem látod- belül sírok
csak ne félj,
Nem miattad, az
elveszett álmokért
ejtettem gyémántkönnyet...

Mondd, kinek modjam el-
A fájdalom temet el.
Valami belül elszakadt,
Hamuvá lett, s elmaradt
a megnyugvást hozó ölelés...

Láttam a Bánatot.
Könnyesen jött felém,
Magányos óra volt
az ébredés éjjelén...

Boldog képek
szép remények
amit érzek
legbelül vérzek
Mégsem láthatod...