Értünk sírt az ég..

Csábító éjszaka volt ez,
szerelemre hívott,
Hallgattamsuttogását,
de nem értettem mit mond-
az ég zokogása elnyelte szavát.

Az álmok beteljesülésének
éjszakája volt ez,
Ki hitte, hogy
végül rémálom lesz,
s még az ég is gyémántkönnyet hullat.

A tettek éjszakája volt, a
vágyé, mely pusztítással fenyegetett-
Csillapult talán, de tüze
mindkettőnket megégetett
s nem hozott enyhülést a könnyfolyam.

A gyengédségé volt ez az éjjel-
adtunk és kaptunk,
Lágyan, félve egymás
karjába simultunk-
Jajj, nem láttam a szitáló esőt még..

Ez volt az igazság éjszakája is,
a múló pillanaté,
Akkor értettem meg-
csak ma lehetünk egymásé.
Az ég tudta már, tudta régen.

A titkolt érzések tiltott
éjszakája elillant,
Nem tehettem semmit
szívembe a felismerés fájdalma nyilalt-
Látta az ég, s könnyekre fakadt..

.. A sötétben egybefonódó kezeink
pirkadatkor széjjelváltak,
A hajnal jöttével suttogtad:- Szerelmes
éjszakák ránk nem várnak.-
Sírtam belül értünk, mint az ég..

2003.