Angel of Darkness adatai

Talán örülök is, hogy szinte süketítő a zene, így legalább nem hallod annyira, ahogy zokogok…
Nem akarom, hogy gyengének láss…
De talán nem is érzem magam annak…
Nem akkor vagyok erős, ha visszatartom a könnyeimet és magamba zárom a fájdalmat, hanem akkor, ha megteszem azt, amit sokan talán nem tennének meg…

Csak ülök az ágyamon,
Nem jön szememre álom.
Nézek ki a fejemből,
Most már elég lesz ebből!

Le kellene már zárnom,
Fölösleges Rá várnom.
Tudom, múlóban...

Azt mondják, az idő begyógyítja a sebeket,
Lehet, tényleg így van, de én még mindig szenvedek.
Én rontottam tán el? Túlságosan szerettelek?
Nem tudom, de vége, és nem ébredsz...

Szebb, mint a hajnal, szebb, mint a fény,
Magához kulcsol ez az érzés.
Érzem, de nem értem, hogy mi ez,
Futnék, rohannék, de hát kihez?

Véget ért egy álom, ennyi...

...Nincs már mitől félned; szép, mit a jövő érlel.
Csak tedd meg bátran, hinned kell a mában,
Csak annyit mondj: Várlak, ha nem teszed: bánd csak!
Ne nézd az eget, csak e két...

Bárhol!!
Együtt vagy külön
Távol vagy közel
Csúcson vagy mélyben
Kopár sivatagban vagy virágos réten
Ragyogó napsütésben vagy éjféli vaksötétben…

Az éjszaka csendjében, a titkos félhomályban,
Álmatlanul fekszem az ágyamban.
Hiába várom, csak nem jön álom a szememre,
Hisz már megint Te jársz az eszemben.
Gondolataim...

...Aztán jött egy másik csillag,
S elrabolt tőlem, Édesem,
Akkor tudtam meg, hogy hulló-
Csillagnak lenni mit jelent…

Már az éj palástja elfedi az álmom,
Mint árnyék a napsugarat,
Minden percben testedre vágyom,
Rád gondolok, hogy enyhítsem vágyamat!
Lehunyom a szemem, a csend megnyugtat......

Szememben könnyek, kezemben kés,
Remeg a gyomrom, ez kínszenvedés.
Meddig, ó meddig még, ó e gyötrelem?
Míg kicsordult véremen majd sírvirág terem.
Két szememmel még...