aggacac beküldött történetei

- Üljön le, kérem, mindjárt bejön valaki, és felveszi a vallomását!
Leültem a kemény és hideg székre, és vártam. Vártam. Vártam, és már-már azt hittem, hogy megfeledkeztek rólam, amikor is bejött egy pocakos, kopaszodó, idősödő férfi, művelt egy alak, mosolygós, ami alapból nem volt baj, de ebben a szituációban eléggé bántóan hatott.
- A bűn feladja önmagát – mondta mosolyogva. – Na, akkor mondja csak el szépen, lassan, kimérten, hogy mit csinált! – leült velem szemben,...

- Mindig vágytam az akciót, a kalandot, és húsz évesen, kétévnyi intenzív nyelvtanulás után berukkoltam a Francia Idegenlégióba, ahol hét évet húztam le. Nem beszélhetek arról, ami ott történt, de elég, ha annyit tud, hogy a velem született közömbösségemet és a hidegvérűségemet szociapatizmussá tornázták fel. Leszereltem, nekem meg nem volt munkám, és csak az öléshez értettem. Négy év alatt egészen jó lettem. Látja? Nem hagyok nyomokat. Ha nem buktatna le a nyálam, ami ezen a szivaron...

Halk zene szólt, egy brazil zeneszám, egy H’oda zenéje. A pincér, mivel capoerista volt, ezért már betéve tudta a dallamát és a szövegét. Ezt dúdolta, miközben a baklaváját nem igazán fogyasztó férfit figyelte. Unalmában el kezdett gondolkodni – nem, mint ha nem tenné egyébként -, hogy vajon tényleg drogossal áll szemben, vagy csak egy divat-depresszióssal? Vagy valami tényleg elromlott az életében?