Adery beküldött történetei

Hagyjak nekik levelet? Minek? Azzal csak még szánalmasabbá tenném magamat, és elérném, hogy a halálom után is röhögjenek rajtam. Idegességemben földhöz baszkodtam egy borotvát. Kijött a pengéje. Vékony volt és csodálatos. Megtört rajta a hold fénye. Egy ideig álltam még, és néztem, néztem mintha ezzel a fürkésző, érdeklődő nézéssel szóra tudnám bírni. Remegett a kezem. Nem voltam benne biztos, hogy ezt tényleg akarom-e...

Az életem olyan a kívülről szemlélőknek, akár az alma. Kívülről tökéletes, de belül rohad. Lehet, hogy más ember ilyen jómódú élettől lenne boldog. Vagy a jó külsőtől. Vagy bármi. De számomra már ezek a dolgok nem fontosak. Ilyen fiatalon még előttem áll az egész élet, de én véget szeretnék vetni ennek a kínnak, gyötrelemnek! Ez nem élet nekem! Undorító világ, ahol mindenki a tökéletességre törekszik...

De egy szúrással beléfojtottam a szót… Egy második szúrást a nyakába irányítottam, ezúttal már sikerrel. Megöltem, megöltem egy osztálytársamat.
Nem szórakoztam a Hulla elrejtésével, sietnem kellett. Folytatni a bosszú hadjáratomat...

Kicsi meztelen lábát a gombnak támasztotta. Nem vette észre a sötétben, hogy az volt az a gomb, ami mindig is laza volt. Megkapaszkodott a pult tetejében és tovább lépett volna, hogy felmásszon a pultra, hogy onnan kivegye a legfelső szekrényben tartott kést. Azt a szekrényt sose látta még, mert számára tiltott hely volt a kések miatt...