A "" kifejezés eredménye:

Még nem gördült könnycsepp érted,
Még nem zengte bús dalát az éj.
Szívem még örökbe nem kérted,
Hogy aztán csak érte élj...

Éjjel két órakor érkeztünk meg a kairói reptérre. Igen hűvös és holdvilágos éjszaka borult a városra. Könnyen észrevettük, hogy Kairó fölött vagyunk, mert az összes arab átrohant az ablakfelőli oldalra, és rajtunk keresztülmászva, egetverő dobogásba és ordítozásba tört ki: El Khair! El Khair! Ordították, miközben rajtunk feküdve, lefelé bámultak. Úgy ujjongtak, mint a gyerekek.
Kiszállva a gépből, megcsapott a sivatag felől érkező hűs levegő...

F áztam sokszor, s te jöttél, hogy betakarj.
É jjel ha sírtam, átöleltél, hogy arcomra mosolyt csalj.
N éha, ha nem szóltam semmit, beszéltél helyettem is.
Y gazán rosszul...

Nézz szét magad körül nyitott szemmel, lassan,
Hogy pillantásodat egyszer elkaphassam,
És lássam, ahogy megérted te is egy napon,
Hogyan semmisül meg a törékeny bizalom......

Másnap a hűvös 10 fok körüli időben, lengedező szélben indultunk útnak, hogy előbb busszal majd gyalog folytassuk sétánkat. A busszal felmentünk a hatalmas Szuhe Bátor emlékműhez és a monumentális Sztálin szoborhoz. Egyébként az egész olyan benyomást tett rám, mintha a századeleji Csitában vagy Irkutszkban valamelyik orosz katonai körzetének gyarmati kolóniáján járnék...

`Szeretném, ha jól viselkednél és nem csinálnál semmi törvénybe ütközőt.`- jött be anyám a szobámba, miközben én a fürdőruhám után kutattam az egyik bőröndömben.
`Nem értem, miért mondod ezt.`- tettettem a tudatlant.
`Ne add az ártatlant kislányom, jobban ismerlek én annál. Láttam azt a kis közjátékot, amit lerendeztél azzal az inas fiúval. Ő nem azért van itt, amiért te gondolod.`

Írtam akkor is,ülve az árokparton csöndes magányban:
mint, mi ketten a buszon csöndben, meg téli kabátban.
Írtam akkor is, mikor csak megmaradt a szobaemlék.
Miért van az,...