Írtam akkor is,ülve az árokparton csöndes magányban:
mint, mi ketten a buszon csöndben, meg téli kabátban.
Írtam akkor is, mikor csak megmaradt a szobaemlék.
Miért van az, hogy vonz?Hogy kell még, kell még?
Írtam akkor is, mikor felejteni akartam melletted...
de oly nehéz, ha újra és újra az érzéseim vernek meg
Írtam akkor is, mikor képzeletben a 4 betű által,
Szembeszállnék érted a világgal, meg sárkányok hadával...
Írtam akkor is, mikor búcsúztam tőled fölöslegesen, hiába
Mond meg miért esem bele, újra és újra a saját hibámba?
Írtam akkor is, mikor beléd egészen szerelmes voltam:
meghalnék,mondom most. Kicsit élve, kicsit holtan.
Írtam akkor is, mikor közösen néztük a repülős filmet,
Nem értem, miért szeretlek még, és te vajon érted?
Írtam akkor is, mikor tiéd lett a legnagyobb ajándék,
Itt az aortám, s én elélek a lelkemen, szív nélkül talán még...
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Egy szót se szólt ő,
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-15 00:00:00
|
Egyéb
Ha a csalódás tövise szúrta meg a szívedet,
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Hozzászólások