Harc

Nézz szét magad körül nyitott szemmel, lassan,
Hogy pillantásodat egyszer elkaphassam,
És lássam, ahogy megérted te is egy napon,
Hogyan semmisül meg a törékeny bizalom.

Az ember minduntalan sorsa jobbját reméli,
S közben életének rosszra fordulását féli.
De a bajban egyedül magára számíthat,
Óvó pajzsa elé csupán bábokat állíthat.

Mert világok születnek és dőlnek össze nyomban,
Hisz csak két lábon járunk egy beton-vadonban.
Kétséges a lét is, fusson aki gyáva,
De hős, ki az élet próbáját kiállja.