Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Történetek - 20.oldal
Ez egy 3 részes novella füzér, mely a hosszú hideg téli estéken fogalmazódott meg bennem. Tartalmát tekintve erősen korhatáros, tuti, hogy 18-as karika. :-) Én nem tudom, hogy jött ez. Talán a teli hold, vagy a csillagok állása, vagy lehet, hogy az elfojtott vágyaim... minden esetre két napig ezzel álmodtam, és úgy éreztem, muszáj megírnom, különben elemészt a vágy...
A mű a Harry Potter fandom világában játszódik, főszerepben Lucius Malfoyjal (akinek megteremtésért örök hála J.K....
A mű a Harry Potter fandom világában játszódik, főszerepben Lucius Malfoyjal (akinek megteremtésért örök hála J.K....
Beküldte: Anonymous ,
2009-08-31 00:00:00
|
Történetek
Nagyjából másfél óra múlva vettem észre, hogy folyamatosan próbál a közelemben lenni, s úgy elmenni mellettem, hogy hozzám érjen. Nem tudtam mire vélni a dolgot, úgyhogy behívtam a raktárba egy alkalmas időpontban, s megérdeklődtem Tőle, ennek a közeledésnek az okát. Nem engedte, hogy felkapcsoljam a világítást...
Kilépek a ház kapuján. Lelkembe a végső megnyugvás telepedik. Hangos puffanást hallok a házból, de úgy teszek, mintha semmi sem történt volna. Lassan tovaszállok, mint a tavaszi szélben a pillangó. Érzelem? Tudok még valaha is érezni. Lesz-e aki bátorít, akire felnézhetek, aki betakar, miközben lefekszek? Tudom-e őt szeretni?
Haldoklom, s létem egyre halványul.
Emlékeim megszűnnek az emlékezést funkcionálni, csupán szürke cserépdarabok egy elhagyott sírban. Izmaim mozognak, remegnek, de elmém már nem uralja őket. A régi érintések nyoma oly mélyen belém égett, hogy már el is tűnt. Mind. Nem emlékszem rájuk. Szívemben őriztem őket, míg az meg nem szűnt élni. Mint akit elátkoztak… Néha-néha – naponta ötször-hatszor – dobban ugyan, jelezvén létezni akarását; nincs, aki markába szorítsa, életre pofozza...
Emlékeim megszűnnek az emlékezést funkcionálni, csupán szürke cserépdarabok egy elhagyott sírban. Izmaim mozognak, remegnek, de elmém már nem uralja őket. A régi érintések nyoma oly mélyen belém égett, hogy már el is tűnt. Mind. Nem emlékszem rájuk. Szívemben őriztem őket, míg az meg nem szűnt élni. Mint akit elátkoztak… Néha-néha – naponta ötször-hatszor – dobban ugyan, jelezvén létezni akarását; nincs, aki markába szorítsa, életre pofozza...
- Mi van, Nyúl? Kitárgyaltátok a korlátolt nemi életed?
- Te… - Nyúl nem értette magát, valami új, eddig számára ismeretlen érzelem marta, emésztette belül, őrölte, mintha egy állat ropogtatna mindent, ami addig szilárd és erős volt.
- Igen? Ja, persze… Csak a nővéred miatt volt. De célt tévesztettem – mondta Bxob, majd elégedett vigyorral hátradőlt –, de azt hiszem, a kis Fred totál belém esett. Kár, hogy a fél fogamra se lenne elég, és egyébként is Liv az örök szerelmem…...
- Te… - Nyúl nem értette magát, valami új, eddig számára ismeretlen érzelem marta, emésztette belül, őrölte, mintha egy állat ropogtatna mindent, ami addig szilárd és erős volt.
- Igen? Ja, persze… Csak a nővéred miatt volt. De célt tévesztettem – mondta Bxob, majd elégedett vigyorral hátradőlt –, de azt hiszem, a kis Fred totál belém esett. Kár, hogy a fél fogamra se lenne elég, és egyébként is Liv az örök szerelmem…...
A szexuális életük nem volt éppen tökéletes. Bár Jenő természetesen arról is mindent tudott, hogy hogyan kell egy nőt boldoggá tenni, a gyakorlatban azonban kifejezetten ügyetlen volt. Ezt azonban Zsóka nem merte megmondani a fiúnak, mert az igen büszke volt tudására. A lány titokban segített magán időnként...
Mi ez az érzés? Miért nem múlik már el? A szívem összeszorul, apró darabokra törik, vérzik. Fuldoklom, görcsösen szorítom ökölbe a kezemet. Sikítok, ordítok, de hiába, senki nem hallja a hangom. A lelkem sikolyát. A szívem fájdalmát. Senki nem látja a sötétséget. Senki nem érzi a szorítást. Szenvedek. Sírástól ziláltan, hörögve térdelek a tükör előtt lehajtott fejjel. Képtelen vagyok szembenézni saját magammal...
Elégedetten ülök be az autóba. Végre megszereztem a mai újságot. Szükségem is lesz rá, ugyanis egész nap itt fogok ülni és unatkozni, mint minden nap. Július van, a legnagyobb hőség. Ilyenkor kéne a strandon lenni. Lehet, hogy mégis hallgatnom kellett volna anyámra és fogorvosnak menni, nem rendőrnek. Mostmár mindegy...
A tündék a völgyből, a sárkányok a hegyből rohamozták a másik fajt. Az erdő eddig nyugalmas csendjét csatazajok, kiáltások, üvöltések, lánccsörgések és tűz ropogása törte meg. Ennek ellenére még egyetlen holt lélek sem feküdt a földön, s ha volt is sebesült, sikerült időben elhordani őket onnan, hogy a hátulról előre nyomuló seregek ne tapossák agyon...
- Béke. Melegedj csak, ifjú harcos, és én közben beszélek neked a békéről. A történelem csalhatatlan, és még a legfigyelmetlenebb halandóval is meg lehet értetni a lényeget, ha az ember elég sokszor elismétli... a békét a háború hiányának tartod, vagy annál alig többnek? A felszínen talán ez igaz lehet. De hadd magyarázzam el a béke igazi velejáróit, fiatal barátom! A béke az érzékek eltompulása, a kultúrát érintő dekadencia, melyet az alantas szórakozás növekvő népszerűsége kísér...