Történetek - 11.oldal

Minden kétséget kizáróan, 2008 nyara volt számomra az a nyár, ami megváltoztatta az életemet, de az idei nyár emléke is örökké a szívemben lesz. Az egész ott kezdődött, hogy az indulás előtti napon megfogadtam, hogy idén egy dologért jövök ide: Olasz embereket megismerni. Mindegy, hogy fiú, lány, öreg vagy fiatal, a lényeg, hogy olaszokkal beszélgethessek...

– Na, mi kellene? – kérdezte valamivel emberibb hangon.
- Ami múltkor – mondta, majd zsebébe nyúlt, és a pénzt Júdás felé nyújtotta, aki azt szó nélkül zsebre tette, majd a fiú zsebébe nyomott egy kis zacskót. Ő ahelyett, hogy azonnal távozott volna, csak állt.
- Na mire vársz?
- Múltkor nem ennyi volt… – kezdte félve, de Júdás belé fojtotta a szót:
-Drágulnak a dolgok, kölyök. Ha nem hallottad volna, válság van a nagyvilágban. Ez a drogpiacon sincs másként....

Persze a homályban nem sok látszott mézédes barackjából, de ezt a gondolatot el is hessegettem, más volt most fontos, hisz ez az előjáték része volt. Finoman ismét beolajoztam a tenyerem, hogy édes forrongó bőre ne ránduljon össze a hideg olajtól. Óvatosan, de annál érzékibben masszíroztam a fenekét, jól meggyúrva őket, hisz a feszültség bárhova elbújhat…

- Jó napot, a hirdetésre jelentkeznék, tudja a kiscica érdekelne – szólt a fiú a telefonba határozottan.
- Igen? - Érdeklődött egy kedves fiatal női hang.
- Tulajdonképpen csak két kérdésem lenne. Hol nézhető meg, és mennyibe kerül.
- A belvárosban van, tudja írni a címet? – bediktálta. - A tizenhatos ajtócsengőt kell megnyomni, lift balra.
- És az ár?
- Abban biztosan megegyezünk. Először nem akarja megnézni, mit vesz?
- De tulajdonképpen igaza van,...

Úgy helyezkedtünk el, hogy a fejem lelógjon egy kicsit hanyatt fekve az ágyon. Bence odatérdelt és finom, lassú tempóban dugta a számat. Igazi püspökfalat farka van, bármeddig elszopogatnám. Robi eközben nyelvével bejárta minden porcikámat a lábam között. Nyelvtechnikája leírhatatlan volt, ha nem épp Bence farka tölti ki a számat, biztos megint felébresztettem volna a szomszédjaimat...

- Mielőtt elítélnének, kérem, figyeljenek… - azzal lehúzta egyik kesztyűjét a kezéről, a tömeg pedig elcsendesedett, és egy emberként meredtek az öregre. Bár nem hitték, kíváncsiak voltak, mi fog történni. – Tudják - vette át újra a szót az öreg –, az mondják, hogy az unikornisok a tisztalelkű embereket megajándékozzák, ha úgy ítélik helyesnek. Én ezt kaptam tőlük – mutatott kesztyűtlen kezével a csillogó kis gúlára...

Összeölelkezve ülünk. Mellem a mellkasodnak nyomódik. Farkad pedig a hasam alját cirógatja. Szememben újra kigyullad a tűz. A tűz, amelyről mind a ketten tudjuk, hogy csak örömet fog okozni nekünk. Lassan az ágyra döntesz. Kezed végighúzod az ajkamtól, le egészen a puncimig majd vissza...

- Igen jól hallottad – vette át a szót Nita. – Aznap éjjel, miután együtt voltatok, ő látta a határidőnaplódat és benne, hogy a ruhámért kell menned. Érted már? Azt hitte te mész férjhez, és csak az elmesélt történet miatt voltál vele, sajnálatból. Nem akart ezzel szembesülni, ezért úgy döntött, inkább félreáll a boldogságod útjából. Ezért hagyott ott aznap éjjel. Mert szeretett!
- Ó te jó ég… Ez most így túl sok egyszerre – mondta Milli...

- Gábor máris tovább lépett – mondta, miközben kifelé jött a fürdőből a konyhában csipegető Nitának.
- Micsoda?! – kérdezte meghökkenve.
- Tegnap este hazafelé jövet láttam egy lánnyal.
- Akkor ez aztán igazán nagy szerelem volt, már ne haragudj.
- Igen, én is így érzem. Azt hiszem, mindenképpen jól döntöttem, hogy befejeztem vele – mindennek ellenére. Na, de mindegy is… Ma ugye nincs semmi esküvős program?
- Nem, ma semmi. Ágyban maradhatsz, ameddig csak...

Én nekidőltem a les falának, ő pedig háttal nekem. Simogattam a karjait, a hasát, majd egyik mellét kezdtem el finoman masszírozni a ruhán keresztül. Milyen kemények voltak már akkor a bimbói, persze már nekem is szűk volt a nadrág. Halk nyögések hagyták el száját, mire a másik mellét is kezembe vettem. Utána elkezdtem lehúzni a pólóját, amibe ő is besegített. Felállt, és letolta a rövidnadrágját is...