Boldogságot keresve 11.

Milli felébredt, de még nem nyitotta ki a szemét. Elmosolyodott. Fejében újra lejátszódtak az elmúlt órák eseményei. Érezte Norbi illatát magán, a párnáján és mindenen maga körül. A fiú felejthetetlen nyomot hagyott rajta. Megfordult és kinyitotta a szemét. Egyedül volt. Csak képzelődött volna? Hiszen annyira valóságosnak tűntek a történtek. Nem, tényleg megtörtént, biztosan nem álmodta. Még érezte fenekén a harapást. Körbenézett, de nem talált se üzenetet, se semmit, ami arra utalt volna, hogy a fiú hamarosan felbukkan. Az órára nézett. Ideje volt felkelnie, mert várt rá a reggeli. Miután összeszedte magát, elindult az étkezőbe. Útba ejtette a portát, ahol kérdésére megmondták, hogy Norbi hajnalban kijelentkezett és elhagyta a szállodát. Milli lába földbe gyökerezett, gyomra kavargott. Nem tudta, mit gondoljon. Mi történhetett? Egy fontos hívás elszólította a fiút? Vagy csak egyszerűen ennyit akart? Még egyszer megszerezni őt? Nem akart arra gondolni, hogy csak kihasználták. Mivel az étvágya teljesen elment, visszament szobájába. Megkereste telefonját, mely az előző este során az ágy alatt végezte. Kikereste Norbi számát és várt. Felhívja? Vagy várjon, amíg a fiú keresi? Percekig csak ült és tépelődött, végül tárcsázott. „A hívott szám pillanatnyilag nem elérhető” – mondta a géphang. Biztos csak lemerült vagy nincs térerő ott, ahol van. De mégis hol lehet? Mellette lenne a helye, a karjaiban, az ágyában. Milli nem bírt megnyugodni. Hogy lefoglalja magát, elkezdett összepakolni. Az egyik sarokban megtalálta Norbi pulóverét. Magához ölelte és élvezte az ismerős illatot. Megpróbálta újra felhívni, de ezúttal is sikertelenül járt. Befejezte a pakolást és eldőlt az ágyon. Merengéséből Szilvia kopogása hozta vissza.
- Bejöhetek? – hangzott az ajtó túloldaláról.
- Persze – mondta Milli és felült az ágyon.
- Jó reggelt! Vártam a reggelinél, csak nincs valami baj?
- Nem voltam éhes, nincs semmi vész – mondta, magára erőltetve némi nyugalmat.
- Akkor jó. Indulhatunk?
- Igen, készen állok.
- Remek. Még visszamegyek a szobámba a bőröndömért. Öt perc múlva találkozunk a bejáratnál – mondta Szilvia, majd kiment.
- Rendben – szólt utána Milli.

Leellenőrizte még egyszer, hogy nem hagyja-e ott valamijét, majd megállt az ajtóban. Végignézett a szobán. Egy könnycsepp csordult le arcán. Ennyi lett volna? – gondolta magában – Egy éjszaka és semmi más? Átverte volna Norbi? Nem, az nem lehet. Amit elmesélt előző este, nem, valami más oka lehet az eltűnésének.
A hazaút csendes volt – legalábbis Milli részéről. Szilvia csak mesélt és mesélt a konferenciáról, az újonnan kötött ismeretségekről és Milli nem is tudta még miről. Gépiesen reagált mindenre, és belül csak remélni tudta, hogy Szilvia nem veszi észre.
Mikor hazaért, csak egy cetlit talált Nitától, mely tudatta, barátnője Tibivel tölti a napot és valószínűleg csak másnap reggel jön haza. Milli valahol mélyen örült, hogy nem kell még találkoznia senkivel. Először magában akarta tisztázni a történteket és csak utána szembenézni a többiekkel. Eldőlt ágyán és hagyta, hogy kavarogjanak gondolatai Norbiról, Gáborról… Nem volt más választása, tudta, minthogy szakít Gáborral. Megcsalta. Mégis megtette, akárhogy is fogadkozott. De magában már épp lezárta a Gábor-ügyet, mikor jött Norbi. Igaz, ez nem menti fel, de akkor is. Ekkor bevillant egy gondolat az agyába. Szerdán újra találkozik Norbival, tárgyalásuk lesz. Ha addig nem tudja elérni a fiút, ott mindenképpen találkoznak és akkor meg tudják beszélni a történteket. Szakítania kell Gáborral még szerda előtt. Tiszta lappal akar Norbi elé állni. Írt egy sms-t: „Találkozzunk holnap munka után nálad. Beszélnünk kell.” Pár perc múlva jött is a válasz Gábortól: „Oké”.
Másnap Milli feszült volt, nem bírt a munkára figyelni, állandóan csak az járt a fejében, mit fog mondani Gábornak. Nem akarta, hogy kiderüljön, megcsalta őt és hogy pont Norbival. Végül csak lejárt a munkaidő és idegesen elindult Gáborhoz.
- Szia! – köszöntötte Gábor.
- Szia!
- Hogy telt a hétvége? – kérdezte, miközben leültek a nappaliban.
- Mozgalmasan. Megismertem rengeteg embert és az előadások is érdekesek voltak.
- Örülök neki. Rajtunk is gondolkodtál?
- Igen. Elég sokat.
- Sikerült döntened?
- Igen. Úgy érzem, nem működünk. Vagy legalábbis nem úgy, ahogy kellene. Szerintem megpróbáltuk a legjobbat kihozni, de nem sikerült. Szeretném lezárni a kapcsolatunkat. – Milli figyelte Gábor reakcióit. Úgy tűnt a fiú erre is felkészült. Miután percekig egyikük sem szólalt meg, Milli törte meg a csendet. – Nem mondasz valamit?
- Igazából nem tudok mit. Tudtam, hogy benne van a pakliban, hogy vége, de reméltem, meggondolod magad. Jól tudom, hogy messze vagyunk a tökéletestől, de mégis folytatni akartam veled. Elfogadom a döntésed, hiszen egyikünk sem érdemli, hogy nap, mint nap veszekedjünk.
- Én is így gondolom. Még összeszedem a cuccaimat, aztán megyek is.
- Rendben – mondta Gábor. Negyed órával később az ajtóban álltak. – Vigyázz magadra! – búcsúzott.
- Te is! És azért jó volt veled. – mondta Milli, majd utoljára megcsókolta a fiút.
Mire Milli hazaért, szeméből patakokban folytak könnyei. Nita még nem volt otthon. Bement a szobájába, ledobta cuccait, majd az ágyra dőlt és sírni kezdett. Negyven perccel később hallotta, hogy Nita megjött. Hamarosan kopogtatott az ajtaján.
- Szia csajszi! Na, milyen volt a hétvégéd? Bocsi, hogy nem voltam itthon, de ez a Tibi valami elképesztő, egész nap nem engedett ki az ágyá.. – Nita ekkor nézett rá Millire igazán – Te jó ég! Mi történt?
- Gábor – mondta könnyei között – szakítottunk. – folytatta és elmesélte az elmúlt három nap történéseit.
- De honnan tudta, hogy ott leszel? – kérdezte Nita elképedve.
- A főnököm mondta az övének, mert pénteken akartak jönni.
- És akkor most Norbival mi van? Együtt vagytok?
- Nem tudom. Elérhetetlen vasárnap reggel óta. Szerintem ő is gondolkodik a történteken. De szerdán jönnek a céghez, remélem, utána tudunk beszélni. Le akartam addigra zárni a Gábor-ügyet, hogy tiszta lappal állhassak elé, de én is meglepődtem, milyen nehéz volt kimondani. Azért voltak szép napjaink is együtt és legalább nem egy csúnya ordítozós – veszekedős szakítással fejeztük be.
- Persze, ez természetes. Emlékezz a szépre, de ne feledd, hogy beszélt veled néha.
- Igen, igazad van. Nyitunk egy bort?
- Naná!

Másnap délután találkoztak Brigivel, hogy megvegyék a menyecske ruhát és Milli ruháját.
Részletesen beszámolt a hétvége eseményeiről. Brigi ledöbbent, majd átölelte Millit.
- Hidd el, ez lesz a legjobb mindkettőtöknek. Holnap pedig Norbival valami olyanba kezdhetsz, amit, úgy tűnik már rég meg kellett volna tennetek.
- Remélem, végre előkerül. Kicsit aggódom is érte.
- Bírd ki holnapig, biztos meg tudja majd magyarázni – tette hozzá Nita.
- Jaj, lányok, a ruhámért jövő kedden kell jönni, de aznap estig bent kell maradnom. Egyikőtök nem érne rá elhozni? Úgyis nálatok szeretném tartani a nagy napig, nehogy Márk meglássa.
- Ötig vannak nyitva ugye? Én ráérek. – mondta Milli.
- Ó, nagyon köszi! Na, akkor már csak neked kell valamit találnunk.
Másfél órával később már meg is találták az ideális ruhát Millinek. Sötétbarna, térd fölé érő, nyakba kötős csoda volt. Amilyen egyszerű volt a szabása, annyira nagyszerűen állt rajta. Elmentek cipőt nézni is és legnagyobb örömére viszonylag hamar sikerült kiválasztania a legmegfelelőbbet. Már csak partnert kellett találnia.
Reggel korábban ébredt, mint kellett volna. Izgatottan várta, hogy végre újra találkozzon Norbival. Mikor negyed órával hamarabb beért a munkahelyére, meglepetten látta, hogy főnöke, Szilvia is már bent van.
- Emília, hogy – hogy ilyen korán?
- Csak gondoltam még átnézek pár dolgot, mielőtt kezdünk – füllentette.
- Remek – mondta Szilvia, majd otthagyta.
Mintha vánszorogtak volna az órák, nagyon lassan jött el a dél. Elrendezte a termet szokás szerint, különösen ügyelve arra, hogy széke a Norbiéval teljesen szemben helyezkedjen el. Kínzó volt a várakozás, de végre meglátta, hogy a liftből kilépnek Norbi főnökei. A fiú nem volt velük. Milli nem értette. Szilvia üdvözölte vendégeiket, majd bejöttek a tárgyalóba.
- Hogy – hogy csak négyen?
- Norbert másik ügyön szeretne dolgozni, és mivel úgy találtuk elegen vagyunk itt, neki pedig közelebb áll a szakterületéhez a másik feladat, így beleegyeztünk.
- Értem. Emília! Kérem, ezentúl ennek megfelelően készítsen elő mindent.
- Rendben – mondta Milli kiszáradt szájjal.
A nap további részében képtelen volt figyelni. Amint hazaért, magára zárta ajtaját és álomba sírta magát.

A következő két napot kivette betegség miatt és csak aludt és Norbit hívta sikertelenül, majd megint álomba sírta magát. Barátnői tehetetlenül figyelték az eseményeket. Vasárnap reggel azonban Nita legnagyobb meglepetésére Millit a konyhában találta.
- Jó reggelt! Hát te? – kérdezte barátnőjét.
- Negyedik napja alig eszek valamit. Vagy ez, vagy az éhenhalás – mosolygott.
- És mi lesz a szexi szeművel?
- Mi lenne… Attól nem fog semmi változni, ha az ágyamban fekve bőgök. Holnap bemegyek dolgozni, a többi meg majd lesz valahogy.
- Értem. Örülök, hogy jobban vagy. Vagy legalábbis látszólag…

A következő két hétben pörögtek az dolgok minden fronton. Milli belevetette magát a munkába, ötleteivel segítette a közös projektet. Az utolsó találkozó után Szilvia félrehívta és örömét fejezte ki, hogy Milli megtalálta a helyét a cégnél és a projektben is.
Pénteken végre eljött Brigi leánybúcsúja. Kibérelték a Kiwi egyik termét estére. Úgy tűnt legalább 15-en lesznek. Csak a lányok és a pia.
- Jaj, csajok! El sem hiszem, hogy egy hét múlva férjhez megyek!
- Hidd el, nekünk is szokni kell még – mondta Milli.
- Az biztos. De ugye nem fogsz minket elhanyagolni? – kérdezte Nita.
- Dehogy! Ti vagytok a legjobb barátnőim, a második családom! – mondta elérzékenyülten Brigi, majd átölelték egymást.
- Kimegyek a mosdóba – mondta végül Milli.
Ahogy kiért és látta, hogy más nincs bent, elővette a telefonját és tárcsázott. Kicsengett. Végre. Miután második próbálkozás után se vette fel senki, úgy döntött feladja. Visszament a lányokhoz.
- Már azt hittük, mentőcsapatot kell utánad küldeni! – nevetett Nita.
- Csak várni kellett. Mit iszunk?
- Sorba mindent! – nevetett Brigi.
Órákkal később, mikor már úgy tűnt, mindent megittak, amit lehetett és mindenkivel beszélgettek is egy jót, Milli megint a mosdóban találta magát, kezében a telefonjával.
Hajnali három van – morfondírozott magában – úgyse venné fel, eddig se vette fel… De most hátha. Végül tárcsázott. Nem csörgött ki. Biztos alszik – gondolta. Visszament a lányokhoz.
- Megjött Márk Brigiért, ideje nekünk is hazaindulnunk – mondta Nita. – Vigyázz rá és holnapra jó mulatást neked! – szólt oda búcsúzóul a fiúnak.
- Sziasztok! – mondta elkalandozva Milli.
Nita végigbeszélte a haza vezető utat. Mikor hazaértek, Milli leült a nappaliban, míg Nita eltűnt a fürdőben. Kavarogtak a gondolatai, majd egyszer csak arra eszmélt, könnyei patakokban folynak le arcán. Nita ekkor jött ki és meglátta barátnőjét.
- Mi a baj?
- Semmi.
- Na, ne mondd… Akkor miért sírsz?
- Nem sírok.
- A könnyeid nem ezt mondják.
- De tényleg a Semmi a bajom.
- Ezt hogy érted?
- Nem érem el már két hete.
- Norbit? – döbbent le Nita. – De hiszen úgy volt, nem foglalkozol vele többet.
- Minden nap próbáltam felhívni, de még csak ki se csörgött – vallotta be – egészen ma estig.
- És mi történt?
- Semmi. Nem vette fel.
- Uh…
- Én ezt nem bírom tovább. Beszélni akarok vele, látni, tudni, hogy jól van. Gyűlölni, megütni, mert ezt teszi velem és… és… szeretni – mondta, s ekkor már ő maga sem tagadhatta le, hogy sír.
- Jaj, drága – mondta Nita és megölelte. – Ki tudja, mi történt. Biztos lesz rá magyarázata.
- De mikor, hiszen úgy tűnik, nem akar látni és még kevésbé beszélni velem. Pedig az az éjszaka… Végre beengedett. Megértettem, meg is bocsátottam. Végre készen álltam arra, hogy tényleg vele legyek és úgy tűnt, ő is. Erre megint az van, hogy egyedül vagyok és fáj a szívem. Miatta. Mikor legutóbb „szakítottunk” legalább tudtam miért, meg hogy igazunk van meg minden. De most? MIÉRT?
Nita nem tudott mit mondani. Átölelte barátnőjét és remélte, hamarosan túljut ezen.
- Mit szólnál, ha most ágyba bújnál, én meg főzök neked egy finom teát, aztán kialszod magad és hidd el, holnapra minden jobb lesz.
- Lehet, igazad van. Nem gyötröm magam tovább. Megpróbálok aludni.
Miután megitták a teát, Nita magára hagyta Millit a szobájában. A kimerültségtől a lány szinte azonnal álomba zuhant.

Másnap már dél is elmúlt, mire magához tért. Nitával ettek egy keveset, majd visszadőltek, hogy végleg elmulasszák fejfájásukat. Kora este felhívták Brigit. Barátnőjük beszámolt fejfájásáról és elmesélte, hogy barátai Márkot egy közeli kisvárosbeli szórakozóhelyre vitték, így ő maga egyedül van otthon. Milliék egyből felajánlották, hogy átmennek és elszórakoztatják Brigit, akár másnap reggelig is. Érkezésük után hamar Norbira terelődött a szó és Milli újra elmondott mindent, amit előző este Nitának is.
- Lehet, hogy el kellene felejtened. Már olyan rég óta húzódik ez az egész. Ha igazán akarna, nem tenné ezt. És kérlek, ne haragudj, de muszáj volt végre kimondanom ezt – mondta Brigi.
- Igen, én is erre jutok a legtöbbször, de el nem tudom képzelni, mi az oka annak, hogy így eltűnt. Annyira gyűlölöm, amiért ezt teszi velem! Végre együtt lehettünk volna igazán… Ő lehetne az igazi, ha akarná… - kis szünet után így folytatta – Lányok! Megígérem, hogy többet nem szenvedek miatta. Ha elő is kerül, nem érdekel, csinál, amit akar. Nem játszhat velem soha többé. Elég volt!
- Rendben. Tudod, hogy mi mindig veled vagyunk. – mondta Nita. – Emlékszel az unokatesómra, Petire?
- Ő volt itt két éve a szülinapi bulidon?
- Igen ő az.
- Valamennyire igen, bár ha emlékszel alaposan megünnepeltünk – mosolygott.
- Na, akkor ő mondta, hogy nagyon bejössz neki és legjobb tudomásom szerint, azóta sincs barátnője. Mit szólnál, ha ő lenne a kísérőd Brigi esküvőjén?
- Randi az esküvőmön? Nem ijedne meg? – kérdezte Brigi.
- Nem az a fajta – felelte Nita. – Nos?
- Végülis, miért ne. Felhívjam vagy elintézed te?
- Majd én. Neked csak annyi dolgod van, hogy ott legyél az esküvőn és elbűvölően gyönyörű légy.
- Oké, az meglesz. Köszi szépen.
- Mit szólnátok, ha lemennénk táncolni? Tegnap az iváson volt a hangsúly és úgy érzem, táncolnék még – mondta Brigi.
- Kitört rajtad a szombat esti láz? – nevetett Nita.
- Igen, meglehet. Egy hét múlva ilyenkor úgyis a lagziban fogjuk ropni, mi lenne, ha gyakorolnánk rá?
- Oké! – vágta rá szinte egyszerre a két lány.
Másfél órával később már mindhárman a Kiwi bejárata előtt álltak.
- Retro party. Pompás. Remélem nem a ’90-es évek slágereiből – mondta Nita.
- Ne feledd, azon nőttünk fel!
- Az lehet drága Milli, de te nem éreznéd 100 évesnek magad, ha fiatalabb korod zenéit már a retro kategóriába sorolnák?
- De igazad van.
- Hallgassátok csak! – suttogta Brigi. – Ez határozottan korábbról van.

Ahogy beléptek, úgy gondolták, isznak valamit, de végül csak alkoholmenteset rendeltek, mert az előző este emléke még erősen élt bennük. Nita úgy döntött elhívja Tibit, aki már le is foglalt számukra egy asztalt. Hamarosan már mind a négyen a táncparketten pörögtek, éppen a We’re not gonna take it ment. A következő a Black velvet volt, amire Nita még közelebb húzódott Tibihez. Két barátnője csak nézte, mit művel a csípőjével és nevettek. Mindketten biztosra vették, hogy Tibi már nem akar majd sokáig itt maradni, inkább kettesben folytatná az estét. Pláne mivel egyszer csak az I love rock and roll-ra váltott a DJ. Utolsó gimis évükben erre a számra lejtett táncukkal őrjítették a fiúkat. Brigi Milli szemébe nézett kérdőn. Milli bólintott. Közelebb léptek egymáshoz és Nita mozdulatait utánozva táncolni kezdtek. Szemük sarkából érzékelték, hogy hirtelen több pasi termett körülöttük, de mit sem törődve ezzel, csak a táncra figyeltek. Milli érezte, hogy valaki átkarolja a derekát. Ismerős volt a mozdulat. Nita beszállt hozzájuk. Tibi tág pupillákkal figyelte őket. Ahogy vége lett a számnak Nita a pillanatnyi csendben azt súgta Milli fülébe:
- Adj másfél óra előnyt – majd nevetve távozott, magával húzva Tibit.
Brigivel leültek egy kicsit szusszanni.
- Vajon mi lehet Márkkal? – tűnődött Brigi. – Nem aggódom érte, csak hiányzik. Már táncolni is csak vele esik jól – mondta, mire Milli grimaszolt egyet – a fiúk közül. Tudod, hogy amúgy ti vagytok a nyerők Nitával – mosolygott.
- Tudom, tudom. Szóval tényleg ő az igazi?
- Igen, ebben teljesen biztos vagyok. Szeret és én is őt. Mindig megnevettet. Biztonságban érzem magam mellette. Elmondhatok neki mindent. Kell ennél több?
- Anyukád is odavan érte, igaz?
- Ahogy mondod. Imádják otthon is.
- Akkor tökéletes.

Másfél órával később úgy érezték, ideje hazaindulniuk. Milli elkísérte barátnőjét, így is több időt hagyva Nitának. Út közben nem sok szó esett közöttük, de ahogy közeledtek Brigihez, Milli érezte, hogy barátnője mondani akar valami. Ránézett.
- Ha most megjelenne és megmagyarázna mindent, visszafogadnád még? – bökte ki végül Brigi.
- Nem tudom – mondta néhány perc gondolkodás után. – Azt hiszem még talán igen. De nem hiszek már ebben az egészben.
- Értem.
- Nem akarok többet foglalkozni vele. Annyit kínlódtunk már, tudod jól. Elég volt. Nem kell egy darabig senki. Illetve majd meglátjuk, mi lesz ezzel a Petivel…
- Rendben. Megígérem, nem hozom többet szóba – mondta Brigi, látván mennyire elszomorítja a dolog Millit.
Miután elváltak, Milli lassan ballagott hazafelé. Gondolataiba merülve lépkedett, mikor egy sarkon befordulva megdöbbentő látvány fogadta. Elsőre el se hitte. Pár házzal távolabb épp Gábor búcsúzkodott meglehetősen meghitten egy lánytól. Milli úgy érezte, mintha gyomorszájon vágták volna. Akkor talán mégse volt olyan nagy a szerelem Gábor részéről, ha ilyen gyorsan túllépett rajta. Sarkon fordult és más irányból közelítette meg otthonát. Hazaérve hallotta, hogy Nita és Tibi még jócskán ébren vannak. Nem akarta hallani őket. Beszaladt a szobájába és fülhallgatóját felkapva maximálisra csavarta a zene hangerejét. Eldőlt ágyán és csak hagyta, hogy sodorják a dallamok. Próbált minden gondolatot kiűzni fejéből.

Felébredt. Halk nevetést hallott. Egy ajtó bezárult. Kint már világos volt. Lassan kikecmergett az ágyból. Levette előző esti ruháját, és mivel úgy érezte elviselhetetlen füst szaga van, úgy döntött lezuhanyozik.
- Gábor máris tovább lépett – mondta, miközben kifelé jött a fürdőből a konyhában csipegető Nitának.
- Micsoda?! – kérdezte meghökkenve.
- Tegnap este hazafelé jövet láttam egy lánnyal.
- Akkor ez aztán igazán nagy szerelem volt, már ne haragudj.
- Igen, én is így érzem. Azt hiszem, mindenképpen jól döntöttem, hogy befejeztem vele – mindennek ellenére. Na, de mindegy is… Ma ugye nincs semmi esküvős program?
- Nem, ma semmi. Ágyban maradhatsz, ameddig csak akarsz. Ami azt illeti, azt hiszem, még én is visszadőlök egy kicsit. Nem sokat aludtam – mondta elpirulva.
- Ja, azt hallottam – jegyezte meg Milli, majd elnevette magát. – Legalább te találtál valakit. Az esküvőre is jön, igaz?
- Igen, elhívtam magammal. Elég jól elvagyunk, legalább az idősebb pasik nem fognak tapadni. Na, most tényleg eldőlök. Amíg zuhanyoztál, Tibi visszajött, hozott friss zsömlét és kiflit. Egyél te is belőle, mielőtt visszabújsz.
- Ó, micsoda férfi – mosolygott Milli. – Nem hagyom ki, ígérem. Szép álmokat!
- Neked is! – felelte Nita, majd becsukta maga mögött szobája ajtaját.
Milli elvett egy zsömlét, s miután megvajazta, keresett hozzá némi lekvárt is.
- Itt hagytam a telefonom – jött ki Nita a szobájából. – Ja, a tiéd meg rezgett és leesett az asztalról, mikor Tibi ment el. Oda raktam az kanapé melletti kisszekrényre.
- Oké, köszi!

Mikor megnézte, látta, hogy anyjától jött egy sms-e, amiben afelől érdeklődött, hogy lánya náluk ebédel-e. Milli az órára pillantott. Az tízet mutatott. Még másfél órát alhat. Visszaírt, hogy átmegy egyre. A zsemlét és egy csésze teát tálcára tette, majd bement a szobájába.
Fél egykor ébredt. Fogalma sem volt, miért nem húzta fel az ébresztőjét. Áldotta az eszét, hogy korábban már lezuhanyozott, így csak gyorsan magára kapott egy rövidnadrágot és egy felsőt és már rohant is. Cipőhúzás közben a fürdőből előkerült Nita is. Milli mondta neki, hogy elmegy a szüleihez, majd már fordult is ki az ajtón. Nita bement a konyhába egy kis rágcsálni valóért. A pulton megpillantotta Milli telefonját. Az ablakhoz sietett, de ahogy kinézett, barátnője már messze járt. Úgyis jön pár óra múlva – gondolta magában.
Az ebéd nagyon jól telt. Milli mesélt az esküvő részleteiről, majd szülei kezdtek terveikről beszélni.
- Édesanyátokkal két hétre elutazunk Görögországba nyaralni. – kezdte apja.
- Csak nem megjutalmazzátok magatokat két ilyen nagyszerű gyerek felneveléséért? – nevetett Milli öccse.
- Úgy is mondhatjuk. Meg mióta Milli megszületett csak kétszer volt alkalmunk kettesben nyaralni. – tette hozzá anyja.
- Bocsi – nevetett Milli.
- Na, de a lényeg: szerdán indulunk, és nem szeretnénk Tomit ennyi időre egyedül hagyni.
- Ugye nem akartok pesztonkát mellém? – mondta meglepődve és mérgesen a fiú.
- Nem, de hogy. Csak Milli, arra kérnénk, hogy nézz rá erre a fiúra párszor, amíg távol vagyunk.
- Jó, rendben. Nyugi öcskös, tudod, hogy nem fogok a nyakadon lógni. Last minute útra mentek?
- Igen, így egy kicsit olcsóbban megússzuk és repülhetünk is.
Ebéd után Milli kicsit kiült a kertbe, élvezte a napsütést. Öccse követte nem sokkal később.
- Tesó – kezdte.
- Na, mi a helyzet öcskös?
- Hát, képzeld… Immáron lassan három hete összejöttem egy lánnyal, Petrának hívják.
- Na! Mesélj csak!
- Hát tudod, érettségi után minden este mentünk le a srácokkal és az ő egyik barátnője az egyik haverommal jár, és miután összecsapódott a két társaság, elkezdtünk dumálni, aztán pár este után mi különváltunk és moziztunk egyet, aztán azóta együtt vagyunk.
- És ilyen sokáig nem mondtad el?
- Hát úgy láttam, eléggé magad alatt voltál a Gáboros dolgok miatt, de most már jobban nézel ki, gondoltam, akkor itt az ideje. Ja, igen, szóval, nem lenne gáz, ha itt aludna párszor, amíg anyuék nincsenek itthon ugye? Mármint, hogy majd úgyis szólok, melyik napokat tervezzük és örülnék, ha aznap éppen nem ellenőriznél – vagy legalábbis ne személyesen.
- Ó, köszi, hogy ilyen figyelmes voltál. De várj csak, anyuék tudnak róla?
- Persze! Ahogy hazajöttem a randiról, anyu egyből vágta mi van. Úgy tervezem, hogy ha hazajöttek, akkor be is mutatom Petrát nekik.
- Nos, akkor rendben. De engem se hagyj ki a bemutatásból!
- A kedvenc nővéremet? Soha! – nevetett Tomi.
Milli eltűnődött, talán gyakrabban is hazajöhetne, nem csak néha hétvégenként, végül is nem lakik oly messze. Miközben ezen gondolkodott, a nem is olyan messzi másik otthonában Nita tárcsázott. Harmadik csengésre felvették.
- Szia, Brigi! Van egy ötletem. Fogj papírt és ceruzát, mondom…