Boldogságot keresve 12.

A hét napjai hihetetlenül gyorsan elszaladtak. A szombat reggel Nita és Milli lakásában köszöntötte a három lányt. Úgy döntöttek, Márk marad a lakásukban és Brigi a lányoknál alszik. A péntek estét igazi csajos szórakozással töltötték. Filmeket néztek, vacsorát főztek, iszogattak, beszélgettek, majd végül mindhármukat Nita ágyán nyomta el az álom. A telefon ébresztőjére keltek.
- Még jó, hogy beállítottad – mondta Brigi Nitának két ásítás között.
- Hogy neked mekkora ágyad van… – ült fel Milli – úgy értem láttam már sokszor, de hogy mindhárman kényelmesen elfértünk rajta, ezt nem gondoltam volna.
- Tudjátok mennyire szeretek ágyban lenni – mosolyodott el – meg forgolódni alvás közben, ahhoz kell ennyi hely. Na, még két óránk van, mire a szépségszalonban kell lennünk. Mit kértek reggelire?
- Az én gyomrom össze van szorulva, nem hiszem, hogy bármit is bírnék enni. Ma férjhez megyek! – tette hozzá remegő hangon Brigi, mire barátnői átölelték.
- Ne aggódj, végig ott leszünk melletted. Reggelizni viszont kötelező, mert a vacsoráig úgyse bírod ki és senki nem szeretné, ha az oltár előtt ájulnál el az éhségtől. – nevetett Milli.
- Rendben, akkor valamit megpróbálok enni, ígérem.
- Csinálok rántottát és pirítóst, rendben? – kérdezte Nita.
- Segítek! – ajánlotta fel Brigi.
- Akkor én addig betámadom a fürdőt, hogy legyen mindhármunknak elég ideje, ne kelljen reggeli után sietni. – mondta Milli.
A zuhany olyan hatással volt rá, mint máskor egy csésze kávé. Miután felöltözött, csatlakozott a lányokhoz.
- … majd a szertartáson meglátjuk. – mondta Brigi, majd elhallgatott, ahogy Milli belépett.
- Mit látunk meg? – kérdezte.
- Ja, csak azt, hogy Márk milyen öltönyt vett. Nem volt hajlandó megmutatni. Azt mondta, hogy ő nem láthatja az én ruhámat, akkor én se az övét.
- Értem. Petivel mikor találkozom?
- Úgy beszéltem meg vele, hogy csak ott az esküvő kezdete előtt futunk össze vele, akkor még úgyis lesz időtök beszélgetni.
- Rendben. Legrosszabb esetben este lesz alkalmunk ismerkedni.
Reggeli után mindhárman összepakolták a szükséges holmikat, és amíg Brigi is lezuhanyozott, Nitával lehordták a kocsiba a táskákat és a ruhákat.
- Hihetetlen, hogy mennyi cucc kell – nevetett Milli.
- Na, igen. Amíg zuhanyoztál Brigivel megittunk egy pár korty pezsgőt, úgyhogy te fogsz vezetni.
- És csak most mondod?!
- Mért tán te is ittál?
- Jaj dehogy, de tudod, milyen ritkán vezetek. Lelkileg fel kell rá készülnöm.
- Hát pont van még 10 perced, hogy rákészülj – nevetett Nita.
- Jó, megoldom.
Fél órával később sikeresen megérkeztek a szépségszalon parkolójába.
- Látod, nem is volt olyan nehéz – mondta Nita.
- Persze. Végülis csak kétszer fulladtam le.
- De a második vicces volt! A fiúk a mellettünk lévő sávban jól szórakoztak. – nevetett Brigi.
- Naná. Ennyit szerencsétlenkedni csak én tudok.
- Jaj, ne csináld már, teljesen jó volt – zárta le Nita.

Belépve, mind a hárman a kozmetikusok felé vették az irányt. Először arcmasszázst kaptak, majd a fodrász következett és végül a smink. Milli úgy döntött, becsavartatja a haját. Amíg a bura alatt ült, csörgött a telefonja. Miután kiment, meglepetten vette fel.
- Szia! Mi újság? Hetek óta nem beszéltünk!
- Szia! Hát képzeld, három hete megkaptam az állást, amire vágytam és a héten Lillával megtaláltuk a megfelelő lakást is – mondta egy szuszra Misi.
- Ez nagyszerű! Gratulálok! Akkor itt fogtok lakni a városban?
- Igen, ezért is hívlak. Jövő hét végére lakásavatót tervezünk, amire sok szeretettel várunk meg persze Nitát és Brigit is.
- Ó, köszönöm a meghívást a nevükben is! Én biztosan jövök, de úgy gondolom a lányok is rá fognak érni.
- Az nagyon jó! Ne számítsatok semmi flancolásra. Jelenleg egy matracunk van, amin alszunk, ha itt vagyunk meg pár bútordarab. Gondoltunk még azelőtt adunk partit mielőtt beszerezzük a bútorokat. Ja és pasit is hozhattok természetesen.
- Meg mondom nekik. És hol is van pontosan?
- A Krisztina tér 4. szám alatt. Az első emelet 3-as lakása a miénk.
- Rendben. Az nincs is messze tőlünk. Mármint a szüleim házától.
- Még van egy dolog – mondta Misi habozva – Norbi…
- Ő is ott lesz? Akkor lehet, inkább kihagyom.
- Nem, nem lesz itt. Csak arról akartam beszélni veled – kezdte, de Milli közbevágott.
- Ne haragudj, de nem akarok róla beszélni. Gondolom te is tudod mi történt pár hete köztünk. Lezártam azzal az éjszakával a dolgot, nem akarom tovább ragozni. Túl sok fájdalommal jár ez az egész.
- Rendben, de... – elhallgatott egy pillanatra – Kopogott valaki, most mennem kell, ne haragudj. Majd a részletek miatt szerda táján felhívlak. Szia!
- Szia! – búcsúzott Milli. – Lányok! – ment oda barátnőihez – Képzeljétek, most hívott Misi. Jövő hét végén lakásavatót tartanak Lillával, amire mindannyiunkat várnak párral együtt.
- De hová? – kérdezte Nita.
- Itt a városban – nevetett Milli. – Tudjátok meséltem, hogy összefutottam vele jó pár hete. Állást kapott egy itteni cégnél és Lillával ide is költöznek. Egészen pontosan a Krisztina térre. Ráértek ugye?
- Igen – vágta rá mindkét lány egyszerre.
- A mézesheteket egy kis bulizással dobjátok fel? – nevetett Nita.
- Úgy is mondhatjuk. Még nem mondtam, de mint tudjátok, a nászútra majd csak szeptemberben kerül sor, de mindketten kivettük a következő hetet, hogy kettesben töltsük.
- Ó, de romantikus! – mondta Nita.
- És hol lesztek? – kérdezte Milli.
- Otthon. Tudom, nem tűnik valami nagy számnak, de én már nagyon várom. Egy héten keresztül kettesben, nyugodtan, kényelmesen…
- Sokat szeretkezve – tette hozzá nevetve Nita.
- Igen azt is – mosolygott Brigi. – Szóval értitek.
- Persze – mondta Milli és megölelte barátnőjét.

Mikor kiléptek a szépségszalon ajtaján mind a hárman ragyogtak. Még két órájuk volt a szertartás kezdetéig. Negyed óra alatt odaértek a templomhoz. Egy külön ilyen célokra kialakított szobába bevitték a ruháikat és a táskákat. Először Milli és Nita öltöztek át, majd segítettek Briginek felvenni a ruháját.
- Ne felejtkezzünk el pár dologról! – mondta Nita.
- Jaj, tényleg – tette hozzá Milli, majd mindketten a táskákhoz léptek.
- Valami kék – mondta Nita és átnyújtott egy világoskék csipkés bugyit.
- Valami új – folytatta Milli és átadott barátnőjének egy karkötőt.
- Valami kölcsön – vette át a szót Nita és átnyújtott egy ékszeres dobozt, melyben egy gyönyörű nyaklánc pihent.
- És valami ó – fejezte be Milli és kinyitotta a kezében lévő kis dobozt, amiben a nyaklánchoz illő fülbevaló volt.
- Ezek a nagymamám ékszerei voltak, de mára neked adom őket – mondta Nita.
- Jaj, lányok! Nem jutok szóhoz – mondta könnyeivel küszködve Brigi.
- El ne kezdj sírni! A sminked! – nevetett Nita, mire Brigi és Milli is elmosolyodtak.
- Jó, jó. Nagyon köszönöm nektek! Annyira szeretlek titeket! – mondta és megölelte barátnőit. Kopogást hallottak.
- Bejöhetünk? – Brigi szülei megérkeztek.
- Persze!
Innentől a dolgok felgyorsultak. Milli csak akkor vette észre, mikor egy órával később csörgött a telefonja és meglátta mennyi az idő.
- Szia Tomi!
- Szia Tesó! Még nem kezdődött el ugye? Úgy elbambultam, hogy nem vettem észre, hogy nem hívtalak a megszokott időben.
- Nem még nem, de azért ne húzzuk el a beszélgetést.
- Okés. Na, a lényeg: minden rendben, ebédre kiolvasztottam a töltött káposztát, amit anyu hagyott. Ja meg annyi, hogy ma nem alszom itthon, mert Petráéknál buli lesz. Csak holnap délután jövök haza, de majd hívlak, ha hazaértem ígérem.
- Rendben, de vigyázz magadra öcskös!
- Mindenképpen! Neked meg jó szórakozást!
- Az meglesz, de most mennem kell. Szia és puszi!
- Szia!
Negyed óra múlva ott találták magukat a templom bejárata előtt. Nita jött ki az ajtón.
- Minden a legnagyobb rendben. Már csak mi hiányzunk.
- Akkor most férjhez megyek. – Brigi már nem remegett. Szemmel látható nyugalom vette körül. – Nita, indulhatsz.
- Várj! Egy utolsó közös képet muszáj csinálnunk! – mondta Milli. Peti ebben pillanatban ért oda hozzájuk.
- Szia hugi, lányok! Bocsi a késésért, a vonat tehet róla.
- Épp kapóra jössz. Milli, emlékszel még Petire, igaz?
- Igen, helló! Csinálnál rólunk egy képet?
- Természetesen! – miután elkészült így folytatta – Akkor megyek is be, majd utána találkozunk.
- Lányok, itt az idő! Apa! Gyere, kérlek! – mondta pár méterrel arrébb álló apjának Brigi. – Indulás! – adta ki a végső parancsot Nitának.

Nita után Milli következett, majd végül a menyasszony. A templom gyönyörűen volt feldíszítve, mindenhol fehér rózsákat lehetett látni. A száz ember a padokban állva várta őket. Milli meg is lepődött mennyien vannak, bár emlékezett, hogy Brigi mondta, hogy a szertartásra több embert hívtak, mint a vacsorára. Végig vonult, majd elöl elfoglalta helyét. Megpillantotta Márkot. Kifogástalanul elegáns fekete öltönyben állt és szeme ragyogott, ahogy menyasszonyára nézett, miközben Brigi bevonult. Ahogy a lány előre ért, fehér és halványrózsaszín rózsákból álló csokrát átadta Nitának, majd Márk mellé lépett. A pap elkezdte a szertartást.
Nagyjából negyven perc múlva végre férjnek és feleségnek nyilvánította őket. Megcsókolták egymást, majd kivonultak. Milli, Nita és a násznép követte a párt. A templom melletti parkban már minden készen állt a polgári esküvőhöz is. Miután az emberek leültek, most először Milli, majd utána Nita vonult be, végül Brigi és Márk együtt. Fél óra múlva már a törvény előtt is házasok voltak.
- Most úgy negyven percre elszökünk, megcsináltatjuk a fényképeket, addig kérek mindenkit, fáradjon át a fogadás helyszínére és fogyasszon kedvére! Mi is sietünk utánatok – mondta Márk.
Milli megfordult, hogy elinduljon a sorok között megkeresni Petit, hogy szóljon neki, még ő is a fényképezésre megy, de utána csatlakozik hozzá, mikor a földbe gyökerezett a lába. Biztos csak képzelődöm – mondta magának – mit keresne itt? Nem, az nem lehet, hogy aki ott áll hátul, az Norbi legyen. Biztos csak Márk egyik haverja vagy rokona. De akkor mért néz engem? Azok a szemek. Te jó ég… ez Norbi. Néhány bátortalan lépés után látta, hogy a fiú is elindul felé. Próbált távolabb menni az emberektől. Nem akarta, hogy bárki is fültanúja legyen bárminek is, ami most következett. Norbi mosolygott.
- Gyönyörű vagy!
- Te… te… - Milli képtelen volt befejezni a mondatot. A harag, az öröm, és a bánat kavarogtak a lelkében.
- Hogy mit keresek itt? – miután Milli bólogatott így folytatta – A két barátnőd három napon keresztül zaklatott telefonon, mire hajlandó voltam végighallgatni őket. – Milli szeme elkerekedett. – Először jól lehordtak, hogy hogy voltam képes így elhagyni téged, és hogy ettől mennyire szomorú vagy.
- Igen ez így volt, nem tagadom. De mégis most mit keresel itt? Megint, mikor végre valahogy kezdek helyrejönni, te felbukkansz, hogy mindent összezavarj, felbolygass, aztán magamra hagyj?! – Milli visszafogta hangját, nem akart a násznép előtt jelenetet rendezni, de így is érezhető volt a haragja.
- Meg kell értened…
- Mit?! Hogy én végre elhatároztam magam, hogy veled akarok lenni, komolyan, aztán meg csak megint kihasználtál és egyedül hagytál. Tudod milyen poklon mentem keresztül?
- Tudnod kell hogy, csak egy félreértés volt! – Milli nem hagyta, hogy végigmondja.
- Igen, ezt jól látod! Félreértettelek. Azt hittem, megváltoztál. Azt hittem, most komolyan gondolod, nem csak kalandot keresel. Azt hittem, veled boldog lehetek! De nem. Megint csak jól becsaptál, kihasználtál és gyáván otthagytál. Nekem ez nem megy! Nem. Többet nem. Kérlek, menj el. Nem akarom, hogy ezt a gyönyörű napot tönkretedd. NEM AKARLAK LÁTNI!
- Megértem a haragod, de meg kell hallgatnod. Rá fogsz jönni, hogy az én szemszögemből nézve, te is ezt tetted volna.
- Nem. Menj! Nem akarlak itt látni! – Milli ekkor meglátta, hogy Peti közeledik. – Ennek vége.
- Sziasztok! Minden rendben? – kérdezte Peti Millire nézve. A lány nyugalmat erőltetett magára.
- Szia! Igen, minden rendben. Menjünk. Oda kell érnem a fényképészhez. Szia. – vetette oda Norbinak, majd belekarolt Petibe és elmentek. Hátrapillantva látta, hogy Norbi szomorú szemekkel néz utána és még mindig nem mozdult onnan ahol beszélgetésük közben állt. A kép beleégett az agyába.
- Ki volt ez? – kérdezte Peti.
- Csak egy régi ismerős. Nem épp a legjobb hangulatban váltunk el legutóbb és most meglepett, hogy itt bukkan fel, de semmi fontos.
- Értem. Nita üzeni, hogy a kocsinál vár. Én pedig megyek a vacsora helyszínére.
- Rendben, majd ott találkozunk! – mosolygott rá a fiúra, bár belül még mindig tombolt a lelke. A barátnői?! Mit tettek?! Az autóhoz ment, ahol barátnője várta.
- Jól láttam, hogy Norbi volt az? – kérdezte.
- Ne tégy úgy, mintha nem tudnád! Hogy tehettétek ezt a hátam mögött?! – végre kiabálhatott, már mindenki elindult.
- Nézd Milli, meg kell értened…
- Nem. Ma nem. Brigi esküvője van. Nem veszem el a jelentőségét az én „kis” drámámmal. Ma mosolyogni fogok és örülni neki. Majd holnap rátok borítom a bilit. Annyit várhat.
A fényképész után ők is a vacsora helyszínére mentek. Tíz perccel az érkezés után már kezdték is felszolgálni az ételeket, hiszen a násznép között már volt, aki becsiccsentett a várakozás alatt. Az ötfogásos vacsora után jöttek a beszédek, majd végül a zenekar is rázendített. Milli alig bírt valamit enni, az idegesség nem engedte neki. Peti ült mellette és egész este próbálta szóval tartani. Milliből a legtöbb dolgot fogóval kellett kihúzni, gondolatai pedig gyakran elkalandoztak, de minden erejével arra koncentrált, hogy a fiúra figyeljen, mivel egyébként szimpatikus volt neki.
- Táncolunk? – ajánlotta fel.
- Persze, miért ne – felelte Milli.

Úgy tűnt, Peti profi táncos vagy legalábbis elég sokat gyakorol. Magához húzta Millit és úgy táncoltak a lassú számra, ami épp pár pillanattal korábban kezdődött. Ezután a zenekar gyorsabb nótákra váltott, aminek Milli kifejezetten örült, mivel a sok pörgés forgás akadályozta a folyamatos beszélgetést, így nem kellett annyira erőltetni magát, hogy figyeljen a fiú szavaira.
Másfél órával később megint az asztalnál ültek. Millinek már jobban ment a beszélgetés, bár a lelke mélyén még mindig kavarogtak az érzések.
- Táncolunk még? Most már nincsenek annyira sokan, az öregek kezdenek kidőlni – mondta mosolyogva. Milli is elmosolyodott.
- Menjünk.
A táncparketten tényleg több hely volt már. Nita Tibivel ropta, Brigi pedig épp Márk apukájával táncolt, míg újdonsült férje az anyósát táncoltatta. Megint lassú dal következett. Peti közelebb húzta magához a lányt és átölelte a derekát. Milli egy másodperccel később kapcsolt és már csak azt érezte, hogy a fiú szája az övén landol. Lefagyott. Egy millimétert sem mozdult. Majd hirtelen elszakította száját Petiétől.
- Nagyon tetszel nekem.
- Ne haragudj – mondták egyszerre, majd Milli otthagyta a táncparketten és a mosdó felé indult.

Becsapta az ajtót maga mögött. Szerencsére senki nem volt bent. Lehajtotta az egyik vécé fedelét, majd leült. Könnyei némán hullottak. Nem bírt sírni. Ahogy Peti megcsókolta, arról egyből eszébe jutott milyen volt Norbival az első csókjuk, és hogy milyen jól érezte magát a fiúval és mennyire hiányzott neki az elmúlt hónapban és mennyire gyűlöli. Ma mikor meglátta, képtelen volt mindent elfelejtve a karjaiba vetni magát, pedig most már érezte, tudta, hogy ezt kellett volna tennie. Ekkor hirtelen Brigi és Nita lépett be az ajtón. Barátnőjükhöz siettek.
- Mi a baj drága? – kérdezte Brigi.
- Mégis mi lenne? Kezdek jobban lenni, erre ti a hátam mögött idehívjátok Norbit?! Mégis mit gondoltatok? Nem szenvedtem még eleget?!
- Milli, meg kell értened minket. – mondta Nita – Nem bírtuk nézni, hogy ennyire szenvedsz. Meg kellett próbálnunk tenni valamit.
- Megszereztük a telefonodból Norbi számát és pár napos kitartó hívogatás után végre hajlandó volt meghallgatni minket. – mondta Brigi.
- Hidd el, nem akartuk a hátad mögött, de nem akartuk azt se, hogy hitegetünk azzal, hogy visszajön hozzád, miközben semmit sem tudtunk biztosra.
- Elmondtuk neki, hogy milyen egy tetű volt és hogy mért tette ezt, mire ő…
- Nem fogod elhinni, milyen félreértés történt – vágott közbe Nita.
- Elmondta, hogy ő úgy érzi, helyesen cselekedett, mivel úgy gondolta, hogy te csak megsajnáltad és azért voltál vele és nem akart keresztbe tenni az esküvős terveidnek.
- Hogy minek?! – Milli teljesen össze volt zavarodva.
- Igen jól hallottad – vette át a szót Nita. – Aznap éjjel, miután együtt voltatok, ő látta a határidőnaplódat és benne, hogy a ruhámért kell menned. Érted már? Azt hitte te mész férjhez, és csak az elmesélt történet miatt voltál vele, sajnálatból. Nem akart ezzel szembesülni, ezért úgy döntött, inkább félreáll a boldogságod útjából. Ezért hagyott ott aznap éjjel. Mert szeretett!
- Ó te jó ég… Ez most így túl sok egyszerre – mondta Milli.
- Felvilágosítottuk, hogy én megyek férjhez, meg elmeséltük, hogy szakítottál Gáborral, azért, hogy vele lehess. Aztán elmondtam neki, hogy mikor és hol lesz az esküvő. Úgy gondoltam, előtte már nem borzolom a kedélyeket ezzel, meg azt reméltem, ha meglátod, megbocsájtasz neki és akkor esetleg együtt jöhettek már ide este.
- Nem tudom, mit mondjak.
- Nem is kell semmit – mondta Nita. – Csak annyit, hogy most mihez kezdesz.
- Azt mondtam neki, hogy soha többé nem akarom látni. Szerintetek ez után még szóba áll velem?
- Akarod, hogy szóba álljon veled? – kérdezte Brigi.
- Azt hiszem igen. Tudjátok a sok fájdalom ellenére… még szeretem. De ma már esély sincs rá, hogy beszéljek vele. A telefont biztos, hogy nem venné fel nekem, legutóbb is ezzel büntetett. Majd holnap megpróbálom, most viszont azt hiszem, inkább hazamegyek, ha nem haragszotok meg. Nem bírok maradni. Petinek mondjátok meg, hogy sajnálom ezt az egészet.
- Biztos meg fogja érteni, rendes srác. – mondta Nita. – Hogy akarsz hazajutni?
- Brigi kocsijával. Nem mertem inni, illetve csak a koccintós pezsgőből ittam az elején, mert attól féltem kibukok, ha alkoholizálni kezdek. Elvihetem, ugye?
- Vidd, csak vezess óvatosan. Késő van, és hosszú napon vagyunk túl.
- Egy pezsgőt azért magammal viszek, otthon jól fog esni.
- Csak nyugodtan.
- Holnap beszélünk! – búcsúzott. – Ja és Brigi!
- Igen?
- Gratulálok! Nagyon örülök nektek. Tényleg!
Búcsúzóul megölelték egymást, majd Milli a parkolóba ment. Az autóhoz érve támadt egy gondolata. Megkereste a telefonját és tárcsázott. Kicsöngött. A negyedik csengés után egy álmos lány hangot hallott.
- Szia, Lilla?
- Igen én vagyok. Te ki vagy?
- Kardos Milli vagyok, szia. Bocsi, hogy ilyen későn zavarlak titeket. Misi nincs ott valahol?
- Lent van a kocsmában Norbival. – Milli szíve nagyot dobbant.
- Norbival? Melyikben?
- Ami itt van a szomszéd ház alatt.
- Nagyon köszi! Nem is zavarlak tovább. Bocsi még egyszer a késői hívásért. Szia!
- Szia!
Tehát Norbi itt van. Istenem! Még helyre hozhatja a dolgokat ma este! Gyorsan beszállt a kocsiba és Misiék házához ment. Miután leparkolt, átszaladt az úton és bement a kocsmába. Egyből meglátta Misit és Norbit. És egy lányt, aki Norbit ölelgette. A tekintetük összetalálkozott. Most Norbi nézett úgy, mint aki szellemet lát. Azonnal felpattant, de Milli képtelen volt végighallgatni, az ócska kifogást, amit a fiú valószínűleg majd felhoz mentségéül. Kirohant az utcára. Érezte, hogy Norbi utána fog jönni, ezért minél hamarabb el akarta érni az autót, hogy elhajthasson, mielőtt a fiú odaér. Mintha minden lelassult volna. Norbi utána kiáltott, hogy várja meg, mire a lány megállt az úton és szembefordult vele, majd azt kiáltotta, hagyja békén. Ekkor a sarkon egy autó fordult be. Zene bömbölt benne és láthatóan a megengedettnél gyorsabban hajtott. Milli lefagyott. Csak nézte a közeledő kocsit. Majd hirtelen Norbi hangját hallotta.
- Neee!!!
Minden elsötétült előtte.

Mikor magához tért, úgy érezte magát, mintha egy mázsás kőtömb feküdne rajta. De nem. Ez mozog. Egész konkrétan lélegzik. És öleli őt két kar. Kinyitotta a szemét. Szédült. Egy kék szempár nézett rá. De még hogy! Szenvedélyt látott benne és sok félelmet. Miután pislogott párat, érezte, hogy a két kar szorítása erősödik.
- Istenem! Jól vagy? – kérdezte Norbi remegő hanggal.
- Igen – suttogta a lány.
- Fáj valamid?
- Mindenem. – A fiú ekkor legördült róla, majd mindketten mély lélegzetet vettek. – De nézd, mozog minden tagom rendesen. – Milli miután végig mozgatta magát, újra ránézett és lassan felült a padkára a fiú mellé. Az autó már sehol nem volt. – Te jó ég! A karod! – Norbi mindkét alkarja végig volt horzsolva és vére lassan szivárgott a sebekből.
- Nos, igen. De hidd el, semmi bajom! Minden rendben lesz – mondta és magához húzta a lányt.
- De mi történt?
- Nekem úgy tűnt lefagytál. Egy pillanatra én is. De aztán rádöbbentem, hogy ha nem cselekszem, újra a szemem előtt fog meghalni az a nő, akit szeretek. Ezért gyorsan elkaptalak és hát igen, a landolás nem volt tökéletes, de messze jobb, mintha elgázoltak volna. – Milli az utolsó szavakat már nem hallotta. Tehát szereti őt a fiú…
- De akkor ki volt az a lány bent? És hol van Misi?
- Az a lány Misi húga volt. Miután tőled eljöttem felugrottam hozzá és a lány épp itt volt, mert szeptemberben kezd szeretett egyetemünkön és albérletet keres. Én pedig felajánlottam neki a lakást, amiben laktam. Ezért ölelt meg. Látta most, hogy mi történt és sokkot kapott. Misi felvitte.
- Értem… – Milli mocorogni kezdett. – Fáj a fejem. Azt hiszem, jobb lenne hazamenni és lefeküdni. Meg a te sebeidnek is jót tenne némi fertőtlenítő- és kötszer.
- Ugye nem akarsz kocsiba szállni?
- Nem. Anyáék háza itt van két utcával arrébb. Hazasétálok.
- Hazasétálunk. Nem engedlek el. Többet nem! Ugye ezért jöttél ide? A lányoknak hagytad, hogy elmondják, igaz?
- Igen. – Pár pillanatra mindketten elhallgattak.
- Szeretlek – törte meg a csendet és újra magához szorította a lányt. – Remélem meg tudod bocsájtani a hülyeségemet.
- Nagyon sokat szenvedtem. Mert szerettelek. Mert szeretlek. – A fiúnak nem kellett több, megcsókolta Millit. Mintha órákig lettek volna így. Nem tudtak betelni egymással. Misi szakította félbe őket.
- Hé srácok! Látom nincs nagy baj, de talán jobb lenne azért, ha nem maradnátok itt egész éjszakára.
- Mindjárt indulunk – mondta Norbi, miközben egy fél másodpercre elszakította ajkát a lányétól, csakhogy aztán újult erővel térhessen oda vissza. Két perc múlva képesek voltak felállni.
- Átmegyünk hozzám. Nem akarunk a terhedre lenni, a lakás úgyis üres és van kötszer meg minden, amire szükségünk lehet.
- Rendben, de ha felébredtetek reggel hívjatok fel, hogy minden rendben van-e. Ha pedig valamelyikőtök is rosszul érezné magát, azonnal hívjátok az ügyeletet!
- Igenis, apuci! – mondta Norbi. – De komolyan, ígérem. Gyere drága, menjünk – mondta Millire nézve. A lány még kivette a táskáját a kocsiból, majd elindultak.
Egy tíz perces sétával később már ott is álltak a házuk előtt. Milli megállt a bejárati ajtó előtt. Norbi szemébe nézett.
- Ilyen még sosem történt – mondta.
- De mégis milyen? – kérdezte a fiú, miközben a lány kinyitotta az ajtót.
- Hogy egy fiúval kettesben lettem volna itthon. Ha anyáék nem is, de az öcsém mindig itt volt. Legalábbis éjszakára.
- Értem. Hol találom a kötszert?
- A fürdőben van a csap alatti szekrényben egy doboz, abban minden benne van.
- Hozom. – Miután a fiú visszatért, Milli megtisztította a sebeit, majd elkezdte bekötözni. – Nem is akarom.
- Mit? – nézett rá értetlenül Milli.
- Hogy más pasival legyél kettesben. Akár itt, akár máshol. Azt akarom, hogy az enyém légy. Szeretlek, és nem akarlak újra elveszíteni. Veled akarok lenni, melletted feküdni, melletted ébredni minden reggel életem hátralevő részében. Tudom, hogy nem volt eddig sima utunk együtt. Voltak problémáink. Nem mondom, hogy sosem lesznek többé, de tudom, hogy te vagy az, akivel veszekedni akarok, te vagy az, akivel utána ki akarok békülni és te vagy az, akivel boldog lehetek.
- Oh… – Milli nem tudta hirtelen mit mondjon. A szíve megtelt érzelmekkel. – Én sem akarok mással lenni. Az elmúlt hónapok alatt mindig velem voltál. Igaz, néha haraggal gondoltam rád, de mindig hiányoztál. Megpróbáltalak elfelejteni, többször is, de olyankor mindig felbukkantál és nem hagytad. Mintha a sors jelzett volna, hogy nem kerülhetlek el… Szeretlek, és csak veled akarok lenni.
Norbi magához húzta és megcsókolta. Fáradt testükben a vágy fellobbant. Milli keze a fiú mellkasán pihent, majd átkarolta a nyakát, csakhogy még közelebb lehessen hozzá. Lassan elindultak. Nem volt kérdés, hová mennek. Illetve mégis. Régi szobájának ajtajában megállította a fiút.
- Ez már az öcsém szobája, az enyém lett a kisebb – suttogta a fiúnak, majd folytatta a csókolózást.
Norbit többé nem lehetett megállítani. A kezét a lány csípőjéről a feneke alá vezette, majd felkapta és így lépett be a szomszédos ajtón. Milli a lábát keresztbefonta a fiú dereka körül. Ahogy az ágyhoz értek, a saját lábára állt. Mindketten tudták, hogy Norbi csak nagy fájdalmak árán lehetne most felül, hiszen nem tudott alkarjára támaszkodni. Milli helyet cserélt vele, most már ő állt az ággyal szembe. Megcsókolta, miközben kigombolta a fiú ingét. Norbi előbb a nyakát csókolta, majd lassan leült elé és térdeitől haladt felfelé, húzva magával a ruhát is. Mikor Millin már csak melltartó, bugyi és combfix volt, Norbi megint leült az ágyra. Megcsodálta a lányt, majd letolta magáról a nadrágot és közelebb húzta magához Millit. Combját kezdte csókolni, miközben kezével lassan lefejtette a harisnyát, majd végighaladt az egész lábszárán. Ezután a másik lábával is ugyanígy tett. Milli ledobta melltartóját, majd a fiú fölé térdelt. Hosszas csókolózás után belenézett a szemébe és ugyanazt a sürgető vágyat látta benne. A vágyat, hogy minél hamarabb egyesüljön a testük is, akárcsak nemrég a lelkük. Lábait visszatette a földre és felállt. Kezét a fiú csípőjére tette és letolta annak alsónadrágját. Egy pár percre szájába vette az előtte meredő testrészt, de tudta, hogy ez most nem elég, igazán magában akarja érezni a fiút. Norbi keze is megtalálta a csípőjét és egy gyors mozdulattal lehúzta a lány bugyiját. Milli lenézett rá. Szemében minden ott volt. Gyönyörű vagy! – suttogta a fiú, majd széjjelebb rakta a lány lábait és elmerült közte nyelvével. Milli szinte azonnal érezte, hogy közeledik az orgazmus felé. De nem. A fiú nélkül nem akarta. Eltolta a fejét a lába közül, majd hagyta, hogy fentebb másszon az ágyon és utána kúszott. Elhelyezkedett Norbi csípője felett. Nem akarta sokáig kínozni magukat, mégis először csak egy kicsit ereszkedett rá. Az érzés mennyei volt. Mikor felfelé mozdult, a fiú torkából morgás tört fel. Tudta, hogy nem várathatja tovább. Lassan, finoman ereszkedett, s mikor végre teljesen eggyé váltak érezte, nem tud tovább parancsolni a testének. Orgazmus futott rajta végig, ami közben a fiú szorosan magához ölelte és azt suttogta a fülébe, mennyire szereti. Mikor egy kicsit lecsendesedett a lelke, érezte Norbi kezét a derekán, majd a csípőjén és lassan mozogni kezdett, a fiú által diktált tempóban. Érezte mennyire könnyen csúszik benne és hogy milyen tökéletesen tölti ki. Előrehajolt és a nyakát kezdte csókolni, harapdálni, amitől Norbi igazi vademberré változott. Gyorsabb tempót diktált kezével, majd ő is támadást intézett a lány nyaka ellen. De nem érte be ennyivel. Lejjebb haladt és a mellbimbóit vette a szájába felváltva. Milli úgy érezte, hamarosan felrobban. Teste még jobban felforrósodott, olyan volt, mintha láva keringene az ereiben. A fiúval lángra lobbantották a levegőt és szerelmük tüzében égtek. A tovább gyorsuló mozdulatokból tudta, hogy már a fiú sem bírja sokáig, de érezte azt is, hogy az ő teste szintén közel áll a robbanáshoz. Belenézett a gyönyörű kék szempárba és közben próbálta tartani a Norbi által diktált tempót. Lehajolt, hogy megcsókolja a fiút. Abban a pillanatban mikor annak nyelve behatolt a szájába, hogy vad csatát vívjon a lányéval, mindketten elérték a csúcsot. Milli száját elszakította a fiúétól és hagyta, hogy feltörjenek belőle orgazmusa hangjai. A legszebb dolog, amit valaha hallott – futott át Norbi agyán, majd egy tizedmásodperc múlva ő is csatlakozott a lányhoz. Milli zihálva borult rá a fiú mellkasára, és érezte, hogy az ugyanúgy kapkodja a levegőt, mint ő maga. Miután megnyugodtak, Milli meglepődve érezte, hogy szerelme máris kész a következő körre.
- Nem tudok betelni veled! – suttogta a fiú a fülébe. – Kérlek, soha többet ne fogd vissza a hangod, amikor élvezel! Szeretlek!
- Én is szeretlek. – mondta, majd mellé bújt és lassan mindketten elaludtak.


- Ébresztő szerelmem! – suttogta Norbi Milli fülébe. Milli már több, mint egy éve erre ébredt minden reggel. Ha nem is lehettek minden nap együtt, Norbi minden reggel felhívta, hogy így ébressze szerelmét. – Kicsit késtem, ne haragudj, csak Misi megkért, hogy vigyem haza munka után.
- Semmi baj!
- Mindjárt jövök, csak felfrissítem magam – mondta a fiú és egy futó csók után eltűnt a fürdőben.
Az elmúlt egy évben Milli élete fenekestül felfordult. Norbival már a Brigi esküvőjét követő héten elkezdtek közös lakást keresni. A fiú átjött ahhoz a céghez, ahol Misi is dolgozik, így Millinek nem kellett messzire költöznie családjától és barátnőitől. És ami a legjobb volt, már csak három hét volt az esküvőjükig. Először tavasszal akarták tartani, de a lakás rendbehozatalára kellett a pénz és mindketten egyetértettek abban, hogy a papír nélkül is összetartoznak.
- Mennyi időnk van még? – kérdezte a fiú kilépve a fürdőből. Már nem volt rajta, csak egy alsónadrág. – Rohanok felöltözni.
- Nyugi, még időben vagyunk! Egy óra múlva kezdődik a keresztelő.
- Akkor jó! – mondta, majd eltűnt a hálószobában.
Milli csak ült a kanapén és figyelte. Szíve túlcsordult. Érezte, hogy könnyek csorognak le az arcán. Maga sem hitte, hogy valaha ennyire boldog lesz. Minden tökéletes volt az életében. De már pár órája tudta, hogy a nyugalom csak időleges, hamarosan újabb fordulatot vesz az életük, így próbált kiélvezni minden másodpercet, amit kettesben tölthettek.
- Mi a baj? – kérdezte Norbi, miközben kijött a hálóból és egy nyakkendő megkötésével próbálkozott. – Csak nem az orvos mondott valamit délelőtt? Rendben vagytok mindketten igaz? – kérdezte és kezét Milli hasára tette. Még nem látszódott igazán, de a lány már két hónapos terhes volt.
- Mindannyian jól vagyunk, nyugodj meg. – Milli megköszörülte a torkát miközben a fiú mellé ült. – Ami azt illeti… mind a hárman jól vagyunk. – mondta és Norbi arcát figyelte, ahogy az információ eljut az agyáig. A fiú csillogó szemekkel nézett rá.
- Akkor ez azt jelenti…?
- Igen, ikreink lesznek. Ma mondta meg a doki a vizsgálat alatt.
Norbi nem tudott megszólalni. Óvatosan magához ölelte szerelmét. Hosszú percekig voltak így.
- Lassan indulnunk kellene. Nita megkért, hogy vigyük el őt és Tibit is. Brigi megöl, ha elkésünk Anna baba keresztelőjéről, hiszen Nita lesz a keresztanyja! És most már azzal is számolnunk kell, hogy nem lesz elég, ha megkapjuk Annácska kinőtt ruháit.
- Majd megoldjuk, ne aggódj kicsim. – mondta és megcsókolta a lányt.

A templomba érve Norbi előre engedte a lányokat és Tibit. Megállt hátul és keresztet vetett a szenteltvíznél, majd az utolsó padban letérdelt. Nem tartotta magát mélyen vallásosnak, de most úgy érezte, hálát kell adnia annak a felsőbb erőnek, ami ilyen tökéletesre formálta az életét és hol lehetne ettől jobb hely erre, mint egy templomban? Abban a pillanatban, mikor Milli elmondta, hogy ikreik lesznek, úgy érezte, nem bír el több boldogságot. Azt gondolta, a sors most kárpótolja az elvesztett gyermekért. Karolára gondolt és a babára. Felnézett és megfogadta, hogy nem hagyja, hogy Millinek vagy a kicsiknek bármi baja is essen, mert végre megtalálta a boldogságot, amit olyan hosszú ideje keresett, és amiről azt hitte, számára örökre elveszett.

~ VÉGE ~