Írásaim

Hirtelen pánik fog el, ki kell lépnem az álomból. Fel kell ébrednem. Könnyű ezt mondani. Úgy érzem magam, mint egy elhipnotizált srác, aki nem tudja kontrollálni, hogy mi folyik körülötte.. Megreccsen a parketta, úgy érzem, valaki elsétál mellettem. Csak nyugi, amíg azt hiszi, hogy alszol - ráadásul alszol is, még - addig nem lesz gáz...

Hirtelen mintha megszűnt volna a kinti forgatag zaja, vagy csak úgy tűnt, miközben csendben hallgattam, ahogy kisebb fejmosást tartottak nekem az öltözőben.

- Figyelj, én megértem, hogy kisebb mazochizmus van benned, hogy szeretsz szenvedni, de abbahagyhatnád végre ezt a vergődést. Érted miről beszélek?

-Gondoltál már arra, hogy milyen lehet repülni? Már úgy repülőgép nélkül. Arcodba süvít a szél, nem...

-Gondoltál már arra, hogy milyen lehet repülni? Már úgy repülőgép nélkül. Arcodba süvít a szél, nem...

A lépcsőn lefelé haladva ki-kitekingettem az ablakon. Az utcát pásztázó tekintetem hirtelen megakadt. Úgy hittem, csak a fáradtság játszik elmémmel vagy ismét álmodom. De nem, valóban ott volt, a farkas, ki minden éjjel felver álmomból. Ridegen és zordan tekintett fel az épületre. Egyenesen a szemembe nézett, tekintetében volt valami méltóságteljes és zavarba ejtő...

\"Megérzéseim tévedhetnek, és tévedtek.
Gondolataim félrevezethetnek, és vezettek.
De a szívem ősz...

Sziasztok!

Megint írok ide, igen megint az élettel, életemmel kapcsolatos, de remélem senki nem ha...

Ez a történet a nyolcvanas évek végére nyúlik vissza. Talán egy picit korábbra. Nem voltam egy átlagos gyerek, de ki az? Különleges adottságom abban állt, hogy bármibe belekezdtem mindig rosszul, jöttem ki belőle. Még akkor is, ha a jó szándék vezérelt. Megbocsáthatatlan dolgaim nem voltak, de nem könnyítettem meg édesanyám és tanáraim dolgát...