Írásaim

A hangulat tökéletes volt egy szuper nyaraláshoz. Szikrázó napsütés, egyenletesen hullámzó víz, vidám emberek, ezen belül klassz srácok. Letettük a gyékényeket. Mielőtt becsobbantunk volna a hűsítő habokba, egy kicsit süttettük magunkat a napon. Nagyon jó érzés volt. Közben kémleltük a már említett klassz srácokat. Kata észrevett egy magas, tökéletes alkatú, szőkésbarna hajú, zöldszemű férfit...

Ekkor, mint a villám, úgy bukkant fel néhány halvány, elmosódott kép. Egy teherautó, benne egy alvó sofőr. Ez minden, ami még eszembe jutott. Abban már nem voltam biztos, hogy utazott-e valaki velem... Újabb kép lebegett előttem. Egy lány, aki erősen kapaszkodik a kocsi kallantyújába és segítségért kiabál. Azt tudom, hogy ő mögöttem ült. Ha ő mögöttem ült és én az anyósülésen ültem, akkor valaki más vezette a volánt. De ki? Nem emlékszem...

Unalmas tinimagazinokat olvasgattam és a hörcsögömet (Luet) bámultam. Meglepetésemre, Anya betoppant az ajtón. Arca szikrázott a boldogságtól (költőien kifejezve magam).
- Mi van veled Anya, hogy ilyen hamar hazajöttél? És minek örülsz ennyire?
- Elintéztem izéé.......felvettek a New York-i Gimnáziumba, örülsz kicsim?
Leesett az állam és teljesen elsápadtam...

Írni, egy életen át.
Ez az álmom, amióta csak…

…álmodom. Álmodom saját világom,
mely saját álomalakjaimtól ragyog.
Álmodom győzelmem, amikor alszom...

Zöldellnek a fák,
Nyílnak a virágok,
Még most is,
Érzem hiányzol.
Szálló madarak,
Csörgedező folyók,
Fenn az égen
A nap sem úgy ragyog...

úgy, mint rég, valóságunk tengerén;
ahogy én tiéd, s maradok, míg szívem ér;
mert szíved elrabolt és nem leszek szabad;
mert nem kell szabadságom, ha őröm te vagy;
mert...

Magányomban néha,
elgondolkozom.
Testem egy széken ül,
míg képzeletben,
lelkem elrepül.

Szállok a házak,
játszótereken át
s így jutok el, hozzád...

Elolvasom »