Írásaim

...te vagy a szerelmem, te vagy a mindenem
te ki ha elmész szomorú leszek,
s számolom a perceket míg újra
veled lehetek.

Ha a Napra tekintek
Hallom hangját,
Ha a Földet figyelem
Érzem mozgását...

Rájött, hogy akárki is felelős ezért, hálával tartozik neki, hisz megmentette. Pár perc múlva meglátta megmentőjét, amint előlép a sötétből. Magas lehetet, úgy két méteres, szőke haja fehérebbnek látszott a holdfényben. De az arca félelmet keltettek a lányban, aki nem gondolta volna, hogy van ilyen. Hisz a szemei vörösek voltak, mint a vér és ajkai közül két hegyes szemfog villant ki...

Lehet, hogy nem is szeret? De akkor miért akar közel lenni hozzám? Én miért nem akarok? Félek a találkozástól… félek, hogy előkerülnek, a mélyen, a kis dobozba elásott érzéseim. Az érzéseim, amiket nem mutathatok, amiket palástolnom kell. Rejtegetnem kell, mert más embernek kell látszanom, mint aki vagyok. Nem is az vagyok, mint aki vagyok. Én sem tudom, hogy ki vagyok...

Jónéhány száz láb megtétele és pár kanyar elhagyása után az eddig sem szűk járat hírtelen kiszélesedett, és egy hatalmas csarnokba torkollott. A három, magukkal hozott fáklya a falakat borító kvarckristályoknak köszönhetően bevilágította az egészet. És akkor meglátták...

Hazugságokból építettem világot Neked,
s bár Te nem tudod, én érzem:
néma szóval Te kérted ezt tőlem.
Téged álnok álmokban ringattak az évek,
s én hagytam ezt, mert...

Amikor úgy érzed, hogy minden elborul,
és kiürül a szíved piszkosul,
jég marja a torkod, nem enged,
harcolnod kell, soha ne feledd!...

Zöld trabantal érkeztem, harminc métert fékeztem...