Írásaim

Vámpír vagyok. Úgy gondoltam ezt mindenkinek tudnia kell. A nevem Drago és közel 340 éve lettem az éjszaka vándora. Egy Rogam nevű vámpír ragadott el az otthonomból, mikor 23 éves voltam. Az egész azzal kezdődött, hogy meg akart ölni. De az események különös fordulatot vettek...

Másnap, mikor kinyitotta szemét, azzal a kellemetlen, rossz érzéssel ébredt, mint mikor rosszat álmodik az ember. A legborzasztóbb dolgok egyike, amikor a valóság rosszabb, mint egy rémálom. Amikor inkább az álmodban maradnál, minthogy felkelj, és tedd a dolgod, éld az életed. De ő még csak nem is álmodott, ha álmodott is, már nem emlékezett rá...

Végeztem! Ébredek! Ég veled!
Nem vagy velem, én se veled
nem is voltál, de búcsúzom.
Nem tőled. Egy kis magamtól...

Folyton álmodsz, pedig nem is alszol
a múltból élsz, mi csak félig valós.
Reménykedve gondolsz mindig újra rá
hiába nincs, annyira kell az a régi lány...

Írni sokszor könnyű és oly nehéz
könnyű mikor magától megy az egész.
Akkor sem nehéz, ha nem jön az ihlett
kis idővel, erőltetve is működik ez...

Tudod, én már nem hiszek a mesékben
hogy a jó egyszer győzni fog szépen.
Sőt már abba sem, hogy létezik a jó
és nem azért, mert nekem semmi se való...

Mielőtt azt mondtad, nem szeretsz,
azt hittem, boldog vagyok.
Mielőtt kimondtad,
azt hittem, mázlista vagyok...