Attól, hogy nem beszélsz rólam,

Attól, hogy nem beszélsz rólam, még nem vagyok halott! Élek és félek, egyedül vagyok, látom, hogy kék az ég és érzem a szelet, de már semmi sem jó, mint régen veled! Attól, hogy sírok nem vagyok gyenge! Élvezed, hogy kínzol, és ebbe halok bele! Szorít az idő, bár tudom, hogy elkéstem, egy hónap van még és meghal bennem minden! Meghal bennem minden és bárcsak én is meghalnék, felvágott erekkel az ágyon feküdnék, te benyitnál csendesen és észrevennél engem. Így megtudnád talán, hogy mi voltál nekem!