Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai

Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai

„Az emberek többsége úgy él, ahogyan a folyók folynak – lejtőn lefelé haladnak egészen addig, amíg valamilyen akadály meg nem változtatja a folyásirányukat.”

„… Ez az oka annak, amiért az álmok olyan veszélyesek: úgy terjednek, mint a tűz, és néha tökéletesen elpusztítanak bennünket.”

„Az életben egyikünk sem találkozik annyi szeretettel, amennyire szüksége volna.”

„A múlt iránti fájdalom furcsa dolog, az ember nem tehet ellene semmit. Olyan, mint a saját magától kinyíló ablak. A szobában hideg lesz és az ember el kezd remegni. Az ablak azonban minden fuvallatra kissé jobban kinyílik, és az ember egyszerre csak kíváncsi lesz, mi van mögötte.”

„… nyitott szemmel élj! Ha nem feledkezel el kitűzött céljaidról, minden alkalmat meg fogsz ragadni, hogy közelebb kerülj hozzájuk.”

„Nem minden barát nevezhető egyúttal igazi barátnak is. A kétféle barátság között nagyon nagy a különbség.”

„A sors csapásai olyanok, mint a viharos szél. Nem csak azt akadályozzák meg, hogy bizonyos helyeket fölkeressünk, hanem meg is fosztanak bennünket mindentől, amit magukkal tudnak sodorni. Így aztán olyannak kezdjük látni magunkat, amilyenek vagyunk és nem olyannak, amilyenek lenni szeretnénk.”

„… veszélyes, ha csak az foglalkoztat bennünket, ami hiányzik.”

„Néha csak az segít át minket a nehézségeken, ha elképzeljük, milyen volna az a világ, amelyben teljesülhetnek álmaink.”

„… a szebb jövő sohasem jön el, ha ölbe tett kézzel várjuk és nem teszünk semmit annak érdekében, hogy eljöjjön.”
„… amikor szenvedünk, még a virágzó fák is bánatot ébresztenek bennünk.”
„… saját magunknak kell legyőznünk a csalódásunkat.”
„Ma már tudom, hogy az életünk örökké változó, mint ahogyan a tenger hullámai sem maradnak ugyanazok. Minden küzdelmünk, győzelmünk és szenvedésünk hamarosan nem lesz más, mint egy tintafolt a papíron.”