Régebben, mikor még
Játszottam a földön
Az engem simogató ég
Rám terülhetett, hagytam
És mindig ezt akartam
És irigyeltem ki csak ezt látja
A morcos tengerészt
Hát megpróbáltam újból
Egy új játék hevében
Vonatjegyem partra szólt
A tavon sok vitorlás
De a szelet már bevonták
A megadóztatott gyermekkorba
Nem volt visszaút
De hát itt vagyok, s amúgy is
Minden olyan mindegy
A tó felől a déli szél
Azt súgja fülembe,
Kezdj új évtizedbe
Bolond, aki nem keres,
És az is aki fél
Hol melegebb a nyárvégi homoknál
Hol hidegebb a tengernél
A világ vége parton állok
És várom, hogy jöjjél
Itt levetkőzöm én is
Az ezredvége érzést
Mert úgy látom, hogy mindenütt
Játékok hevernek
Mit naponta felsepernek
Megirigyeltem újdonságra
Éhes életük
A ritmus lüktetése
A formátlan varázsa
A küzdelem a célodért
A kéz folyton a kilincsen
És lassan kilincs sincsen
A fenntartható fejlődésben
Éppen ez a szép.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Be van írva lelkembe a te képed
s mindaz, mit írni kívánok terólad,
magad írtad be, én csak olvasódnak
szegődöm, ezzel is hódolva néked.
...
s mindaz, mit írni kívánok terólad,
magad írtad be, én csak olvasódnak
szegődöm, ezzel is hódolva néked.
...
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?