Vezényszóra nem lehet

Most, hogy ily’ hirtelen vége,
Őt vádolják mindenben.
De Ő semmiről sem tehet,
Hisz’ vezényszóra szeretni nem lehet.
Barátaim mellettem állnak,
S tőlem újra vidámságot várnak.
Nem tudom, mire számítanak,
Útjaink mától fogva kettéválnak.
Nincs mit tenni, fáj, feledni nem tudok,
A mából a múlt álmaiba, emlékeibe futok.
Egy ketrecbe zártak, hol kínos társ a magány,
E ketrechez a kulcs még nála van talán.

Most, hogy többé nincs velem,
Őt sajnálják szüntelen.
"De nem látjátok, hogy szenved?"
Hisz’ vezényszóra feledni sem lehet.
Barátai mellette állnak,
Talán általuk a bajból kilábalhat.
Nem tudom, ők még meddig várnak,
Hisz’ szemei folyton könnyben állnak.
Bevallom, fura, feledni nem tudom,
Mikor pici szája édes csókja égett ajkamon.
Egy ketrecbe tártak, hol kínos társ a magány,
E ketrechez a kulcs még nála van talán.

2005.01.06. csütörtök
DC