Vérző szív

Oly nagy dolog volna hinned,
hogy szívem valóban szerette szíved?
Rájön az ész, hogy vége,
Oh, de mit ér ennek érve?
Be nem gyógyuló seb lángol,
Enyészet tüze bánt most,
Rámnéz-e még szívem hercege, Ámor?
Te kisherceg, tudd szerettelek,
tán e szerelem túl plátói volt neked,
de szívem mélyén örökre megőrizlek.

Nem csupán két test,
de két lélek is forrt egybe,
most az egyik elhalványul,
vagy örökké kihuny, elszorul?

Vérzik a szív, nem akart ő rosszat,
de ha már itt a baj nem kap jobbat,
kamatostul kapja vissza a kínt,
amit oly régóta elhint.

Hűvös szív, érzéketlen lélek,
a te szerelmed nem érdemlé meg.

Csak egy szót szólj te,
ki édes vagy akár a fellegek nekem!
Ne kárhoztass örökké!