Versben mondom el...

Versben mondom el neked,
azt, mit szóban nem lehet.
Mert, ha szóban mondanám,
beleremegne a szám.
Úgyhogy nagyon jól figyelj most rám.

Azt, hogy mit jelentesz nekem,
senki sem értheti meg sosem.
Azt, hogy mennyire szeretlek,
még te sem érted azt hiszem.

Sokan azt mondják,
a sorsunk meg van írva.
Sokan azt mondják,
a sorsod a saját kezedben van.

Azt kérted külgyelek el, ha fáj.
De hiába fáj nem tehetem,
mert akkor nem lennél nekem.
Ha elküldenélek, eldobnám az igaz szerelmet,
mely nélkül értelmetlen élnem.

Te is tudod, hogy ott az a kötelék,
az a láthatatlan misztikus dolog,
ami összeköt minket.

Tudom, hogy a lelked mélyén
te is érzed, és nem érted,
nem tudod megmagyarázni miért,
de nagyon kellek neked.

Tudom félsz az ismeretlentől,
és tudom sok a vesztenivalód is,
de kérlek ne zárkózz el.
Nézd meg azt is, hogy milyen az ismeretlen,
és nézd meg azt is, hogy mennyit nyerhetsz.
Sose csak az árnyoldaláról nézd a dolgokat.
Mindig nézd meg a napos, boldogabb, sokat ígérő oldalát,
mert nekem nagyon kellesz.