Vers hozzád

Mióta láttalak, mindig vissza-vissza térek,
Csodálni egyszerű,  Vénuszi szépséged.
Bájos arcodon mosolyod úgy ragyog,
elhalványulnak fölötted minden csillagok.

Arcodnak látása kelt bennem furcsa érzetet,
remélni merészlem a mesés végzetet.
Szépséged dobogtatja magányos szívem,
ezért keletkezett e rövid kis rímem!

Szeretném arcodat kezembe temetni,
Veled együtt sírni és együtt nevetni.
Szép szavakat suttogni füledbe,
S hozzád bújni, szorosan az öledbe.

Írtam versemet egy szép leánynak
kit férfiak ezrei hódítanának.
De én gyönge nő mit is tehetnék?
Tudom, szeretőd sosem lehetnék...

Hogy válaszolsz-e, nem tudhatom,
nincsen fölötted semmilyen hatalom.
Csak Te döntesz, gyönyörű lélek,
én pedig csak várok Rád és remélek!