V.É.G.E

Úgy játszol velem,
mint macska az egérrel.
Észre sem veszem,
lassan mindennek vége

Sokan azt mondják
a szerelem elvakít.
Vigasznak sovány,
hisz minden perc megfakít.

Mikor olvaslak
örömet érzek belül,
Mikor felfoglak,
minden szavad megszürkül.

Mikor látlak már?
Bizonytalan vagy – lassan
elalszik a láng;
S rám nevet a nap.

A válás – csak fáj.
Jobban jársz, ha nem ígérsz
semmit sem, inkább
légy őszinte, az erény.

Most elköszönök:
öröm volt látni arcod.
Most megköszönöm,
hogy hallhattam a hangod.

Nehogy azt hidd, hogy
bennem él a gyűlölet.
Szorítsd magadhoz
Őt, kit igazán szeretsz!

[2005. február 7.]