Várni...

Egész este csak ülök a bárban,
Nézem az ajtót, de hiába várlak.
Szememből egy könnycsepp csorog,
Tudom nem jössz, s a világ velem forog.
Mindvégig tudtam, nem szeretsz,
De az emberek csak mondják, ott a remény, még lehet!
A remény, melyben mindig is hittem,
De végül meghalt, s ez volt az én végzetem!
A boldogság melyről mindenki csak papol,
S a szerelem mi olyan csodás dolog.
Nekem csak szenvedést okozott,
De nem bántam meg, mert tanított.
Megtanított sírni és igazán szenvedni,
Tűrni és várni, akár a végtelenségig.
Mégis túl hosszú az Örökké,
És szívem nem várhat többé.
Csak egy szó kellett volna: Szeretlek!
De vége mindennek, s én elengedlek!
Nem felejtelek el téged soha,
Hisz emléked szívem egy darabkája!