Várlak,
vártalak,
és várni foglak,
amíg nem látlak boldognak.
Talán nem együtt
leszünk boldogok,
de türelmes leszek,
mert nekem bármennyit megér a mosolyod.
Csak már látnám,
hogymegkapod amire szíved vágyik,
s akkor az én álmom is
valóra válik.
Mert bár az enyém nem lehetsz,
mást boldoggá tehetsz,
s bár engem nem szeretsz,
mással remélem boldog lehetsz.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-08-15
|
Horror
A Szibülla Könyve, egy ősi, görög írásokkal teli füzet nyitja meg a kaput a főhős múltjának...
2025-07-26
|
Történetek
Tavaly megtörtént lánybúcsú ami életem legextrémebb orgiájává vált.<br />
Néhany helyen kiszínezve,...
2025-07-24
|
Történetek
Sokáig szótlanul mentünk, miközben a kamion falta a kilométereket. Addi provákáltam egy isőután,...
2025-07-20
|
Fantasy
A fekete hosszú hajú nő felrakott egy fekete kávét és leült a konyhaasztal mellé. Az űrhajó...
2025-07-16
|
Történetek
Egy fiatal lány, aki keresi mitől lesz igazán jó neki.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Nehéz dolog, hogy ne szeress,
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-19 00:00:00
|
Szerelmes
Szerelem
mely minden gondolatot elterel
Szerelem
mely...
mely minden gondolatot elterel
Szerelem
mely...
Hozzászólások
Amikor sokkal fontosabb az, hogy a "Másik" mosolyogjon... hogy a "Másik"-nak ne fájjon semmi.. hogy a "Másik"-nak teljesüljön minden álma..vágya.. mint a saját kis "reményekkel teli érzelemvilágunk"...a mi lelkünk békéje.... Na, akkor tudjuk meg...mi az "IGAZI SZERETET"... :heart_eyes:
És...ha az a "Másik" talán ugyanezt érzi "irántunk"... az már a "BOLDOGSÁG" kezdete...
"A szeretet gyógyítja az embert... Azt is aki adja, és Azt is aki kapja..."
/ egyébként...a fenti gondolatommal most biztosan nagyon sokan nem értenek egyet...:(( /
A.
Szép a lelki harmónia, de az élet mintha nem erről szólna.
Hadd legyek szkeptikus. Akárhány "volt" barátnőm, vagy kiszemelt "áldozatom" van, egyikre sem tudok fájdalom nélkül gondolni. Örülök, ha boldogok, DE a fájdalom valahogy nagyobb.
Lehet, hogy én vagyok beteg?
Deee.... mintha rögtön a vers első versszakában ellentmondásba keverednél önmagaddal:
"Várlak,
vártalak,
és várni foglak,
amíg nem látlak boldognak."
Most akkor mit vársz? Miért "várlak"?