Vallomás...

Sikertelen minden kísérlet hogy elfelejtselek..
Még most is.. most is magam előtt látom a  szemedet..
Ahogy rám néztél..teljesen elvarázsoltál
Mintha hinnék még a mesékben..megbabonáztál
Úgy játszol rajtam akár egy zongorán,
Érted dúdol minden porcikám.
És közben.. a fülembe duruzsoltál valami édes dallamot..
Sosem hallottam a tiédnél gyönyörűbb hangot..
Megigéz a szemed, földhöz köt a hangod,
Elcsábít ajkad,leigáz gunyoros mosolyod.
Kihívás elé állítasz..mennyire bátor a szívem..
Meddig tart ki melletted az eszem..
Tudod,hogy te fogsz nyerni újra és újra..
Tudod..veled másképp nézek a világra.
És ahogy a hold megvilágítja gyönyörű arcod.
Tudom.. azt a védtelen kis lángot égni hagyod.
Még magasabbra lobbantod,hagyod hogy elöntsön a tűz..
A szememben latod..engem is a vörös köd fűt..
Elvakít,megrészegít...olyan vagy mint egy angyal.
Egy éjszakára..minden gondot félreraktam.
És eladtam a lelkem, hogy veled nézhessem a csillagokat,
Meg sosem hallottam a tiédnél szebb szavakat..
Kellesz nekem,úgy,mint meg senki más..
Hozzad szol a legőszintébb vallomás..