Körbenézek, elhalkul a város.
Hiába próbálom, nem jő szó a számon.
Fák, madarak, s körüttem emberek...
Nem hallom már őket, s ők sem hallanak engemet.
Maradnék még, hisz egyszer úgyis vége lesz, egyre megy.
De egy furcsa, bár ismerős erő a mélybe ránt, s engedem.
Mondván... bár nem hallják, s tán nem hallom én sem...
Egyszer már boldog volt,
akkor elmehet.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
2026-03-23
|
Történetek
<br />
Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
2026-03-12
|
Egyéb
A végtelen unalmas munka közben elkalandoztak a gondolataim és minduntalan Gabika járt az...
2026-03-01
|
Novella
Gábor az újságíró sikeresen beleszeret egy luxusprostiba.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Egy szót se szólt ő,
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Hozzászólások
Népdalos felhangot éreztem, a hangulata tetszett, a költészettel még megérne egy alaposabb ismerkedést beütemezni.