Vajon meddig viselem...

Vajon meddig viselem a bánat terhét?
A fájdalomnak mikor érzem már a csendjét?
Járhatnám saját utam némán, egyedül,
De nem hagy e bú, szívem hiába menekül.
A csókod ízét nem érzem már rég,
Szemed tüze már csak álmaimban ég.
Átkozok egy percet, mikor minden elmúlt,
Nem szólt már a régi dal ugyanúgy.
De képzeletem még mindig téged vár,
Olyan vággyal bír, hogy már nekem is fáj.
Remélek, de tudom, hogy nem jöhet vissza már...