Utószó a feledésből

Néha sírnék, de nem teszem,
Semmi sem volt, azt hiszem.
Csak egy véletlen pillantás rád,
S már csókoltam volna a szád.

Nem történt más, milyen kár...
Szívem tán még mindig vár.
Bár felednélek, úgy gondolom,
Csak szeretném, de nem akarom.

A feledésből nézem meg szemed,
Utoljára mondom ki szép neved.
Egyszer még megnézem mosolyod,
Utoljára még vágyom a hangod.

Kezeid meg már nem fogom,
Rólad többé nem álmodom.
Utószó a feledésből e vers,
Álarcom mostantól rideg és nyers.