Nem kell,hogy féljek,és nem kell saját élet,
Belőled táplálkozom,a félelmeidből élek.
Látom,hogy félsz;az arcodon a kétségbeesés,
Jelei ülnek és mutatod felém.
Csillog a szemed,lepel van fölötte,
Nem tudom:öröm vagy fájdalom könnye?!
Boldog vagy-e most,hogy már nem "vagyok" tied,
Mostmár szabadon töltheted perceidet.
De miért van az,hogy hiányzol nagyon,
És a "lopott" hajgumid fogom?
Miért nézem a múltat,így nem látom a jövőt,
Nem is figyelem,nem érdekel a következő!
Fájdalmas,titklot szerelem,mit érzek irántad,
Sehogyse tudod kioltani a vágyat.
Mert vágyom rád:ölelésedre,csókodra,
De eljő’ a perc mikor üt az óra,
Dönts és mondd,ez az utolsó napod,
Ha nem teszed ezt,én feladom a harcot.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2021-09-17
|
Fantasy
A fekete hosszú hajú nő felrakott egy fekete kávét és leült a konyhaasztal mellé. Az űrhajó...
2021-09-16
|
Fantasy
Gini a 39 éves szőke hosszú hajú nő ellökte magát és repült a levegőben. Megtehette ugyanis...
2021-09-14
|
Novella
“Az ördög a részletekben rejlik.” Fontosnak tartom a részleteket, mindig megfigyelni, értelmezni,...
2021-09-12
|
Sci-fi
Asterios hős lesz, a Bányakirály hajóit pedig egy újabb drenya érkezése is boldogítja.
2021-09-11
|
Sci-fi
-A fenébe is, hogy pont belebotlottak…és utána épp az IP6944-en kötöttek ki… Ennyi véletlen.<br...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Gratula!!!