Nem kell,hogy féljek,és nem kell saját élet,
Belőled táplálkozom,a félelmeidből élek.
Látom,hogy félsz;az arcodon a kétségbeesés,
Jelei ülnek és mutatod felém.
Csillog a szemed,lepel van fölötte,
Nem tudom:öröm vagy fájdalom könnye?!
Boldog vagy-e most,hogy már nem "vagyok" tied,
Mostmár szabadon töltheted perceidet.
De miért van az,hogy hiányzol nagyon,
És a "lopott" hajgumid fogom?
Miért nézem a múltat,így nem látom a jövőt,
Nem is figyelem,nem érdekel a következő!
Fájdalmas,titklot szerelem,mit érzek irántad,
Sehogyse tudod kioltani a vágyat.
Mert vágyom rád:ölelésedre,csókodra,
De eljő’ a perc mikor üt az óra,
Dönts és mondd,ez az utolsó napod,
Ha nem teszed ezt,én feladom a harcot.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-30
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-04-28
|
Novella
Kicsit erőszakosnak tűnhet a sztori, de nem az. Valójában mindenki beleegyezésével történik,...
2025-04-25
|
Novella
Ez a sztori egy vázlat, de sose lesz belőle más. Ide csak azért tettem fel, hogy lássuk, milyen...
2025-04-24
|
Novella
Ez ugyan nem korhatáros, de 10-12 alatt nem sorolnám a kötelező olvasmányaik közé, mert nem...
2025-04-11
|
Sci-fi
Az alábbi írás egy történet első része, nincs befejezve, finomitasra szorul, egy szilánk....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Gratula!!!