Nem kell,hogy féljek,és nem kell saját élet,
Belőled táplálkozom,a félelmeidből élek.
Látom,hogy félsz;az arcodon a kétségbeesés,
Jelei ülnek és mutatod felém.
Csillog a szemed,lepel van fölötte,
Nem tudom:öröm vagy fájdalom könnye?!
Boldog vagy-e most,hogy már nem "vagyok" tied,
Mostmár szabadon töltheted perceidet.
De miért van az,hogy hiányzol nagyon,
És a "lopott" hajgumid fogom?
Miért nézem a múltat,így nem látom a jövőt,
Nem is figyelem,nem érdekel a következő!
Fájdalmas,titklot szerelem,mit érzek irántad,
Sehogyse tudod kioltani a vágyat.
Mert vágyom rád:ölelésedre,csókodra,
De eljő’ a perc mikor üt az óra,
Dönts és mondd,ez az utolsó napod,
Ha nem teszed ezt,én feladom a harcot.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-04-16
|
Horror
Helga karjai és lábai fokozatosan elzsibbadtak. Az eszköz azonban megtartotta és szabad hozzáférést...
2026-04-11
|
Horror
A lábait a mellkasának nyomta és bokáit a vállára vette. A lány zihált és a kis szünetet kihasználva...
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
2026-03-23
|
Történetek
<br />
Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
2026-03-12
|
Egyéb
A végtelen unalmas munka közben elkalandoztak a gondolataim és minduntalan Gabika járt az...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Gratula!!!