Utolsó perc

Nem kell,hogy féljek,és nem kell saját élet,
Belőled táplálkozom,a félelmeidből élek.
Látom,hogy félsz;az arcodon a kétségbeesés,
Jelei ülnek és mutatod felém.

Csillog a szemed,lepel van fölötte,
Nem tudom:öröm vagy fájdalom könnye?!
Boldog vagy-e most,hogy már nem "vagyok" tied,
Mostmár szabadon töltheted perceidet.

De miért van az,hogy hiányzol nagyon,
És a "lopott" hajgumid fogom?
Miért nézem a múltat,így nem látom a jövőt,
Nem is figyelem,nem érdekel a következő!

Fájdalmas,titklot szerelem,mit érzek irántad,
Sehogyse tudod kioltani a vágyat.
Mert vágyom rád:ölelésedre,csókodra,
De eljő’ a perc mikor üt az óra,
Dönts és mondd,ez az utolsó napod,
Ha nem teszed ezt,én feladom a harcot.