Nem kell,hogy féljek,és nem kell saját élet,
Belőled táplálkozom,a félelmeidből élek.
Látom,hogy félsz;az arcodon a kétségbeesés,
Jelei ülnek és mutatod felém.
Csillog a szemed,lepel van fölötte,
Nem tudom:öröm vagy fájdalom könnye?!
Boldog vagy-e most,hogy már nem "vagyok" tied,
Mostmár szabadon töltheted perceidet.
De miért van az,hogy hiányzol nagyon,
És a "lopott" hajgumid fogom?
Miért nézem a múltat,így nem látom a jövőt,
Nem is figyelem,nem érdekel a következő!
Fájdalmas,titklot szerelem,mit érzek irántad,
Sehogyse tudod kioltani a vágyat.
Mert vágyom rád:ölelésedre,csókodra,
De eljő’ a perc mikor üt az óra,
Dönts és mondd,ez az utolsó napod,
Ha nem teszed ezt,én feladom a harcot.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-05-31
|
Sci-fi
A bázison a szolgálat nem jelentett jelentős kihívást , és egy űrhajósnak a magányt is el...
2026-05-27
|
Merengő
Irodalmi felmérő szórakoztató regényíróknak.<br />
<br />
<br />
<br />
1. Szükséges – e szórakoztató...
2026-05-25
|
Sci-fi
– Béla, mit tapasztalt?<br />
– Éjjel mentem hazafelé a kocsmából és az út mellett láttam...
2026-05-22
|
Történetek
Olyan vadul kezdett rajtam ugrálni, hogy alig bírtam visszafogni magam, hogy ne üvöltsek a...
2026-05-07
|
Merengő
Gini becsukta az osztálynaplót, és kinézett az ablakon, úgy, ahogy csak a matektanárok tudnak....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Gratula!!!