Csak ballagok, ballagok a sötét utcán
Magamba mélyedve csókod után.
Csendes a környék, alszanak a házak,
A sötét sikátorból parázsló fény árad.
Szinte olyan, mintha itt lennél velem,
S hideg kezeddel fognád az én kezem.
Szerelmünk boldogan játszik fenn az égen,
Táncra perdül a fagyos téli szélben.
Vidáman, de mégis egyedül vagyok,
Egyedül érzek, egyedül sétálok.
Száraz, hideg eső mossa a földet,
Homokot, levelet, ezernyi kis követ.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-05-27
|
Merengő
Irodalmi felmérő szórakoztató regényíróknak.<br />
<br />
<br />
<br />
1. Szükséges – e szórakoztató...
2026-05-25
|
Sci-fi
– Béla, mit tapasztalt?<br />
– Éjjel mentem hazafelé a kocsmából és az út mellett láttam...
2026-05-22
|
Történetek
Olyan vadul kezdett rajtam ugrálni, hogy alig bírtam visszafogni magam, hogy ne üvöltsek a...
2026-05-07
|
Merengő
Gini becsukta az osztálynaplót, és kinézett az ablakon, úgy, ahogy csak a matektanárok tudnak....
2026-04-25
|
Merengő
Gini a vörös bundával rendelkező róka egy padon ült és nyomkodta a mobiltelefonját. Az északi...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...