A biztonságból hirtelen ingoványra lépek,
S az üldöző vad szelek lassan utolérnek.
Kopott a csillagom, már nem vigyáz rám,
Nem maradt semmim, csak a fájó balladám.
Könnyed ölelés az álom, gyors’ véget ér,
A holddal együtt a lány is, ismét útra kél.
A napok egymásutánjában nő a teher,
S a rossz szó titokban vérszomjat ell.
Az ígéretek ködéből, ím kilép a valóság,
S önmagát pusztítja e harcéhes világ.
A hold vérben fürdik, ha eljön hozzánk,
S fennkölt módon, néz s nevet le ránk.
Zúgnak még balladák, lehull a rózsa,
Pusztulnak a versek, pusztul a próza.
A nyárfa az ablak előtt, s a virág hervad,
S a bérci tetőről a hó lassan elolvad.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Woodgate:
A karaktereid között jelenleg...
2025-07-15 22:34
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Bízd a végzetre mindened,
mert a léleknek...
mert a léleknek...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-11 00:00:00
|
Versek
Idd tekintetét napestig,
idd e mély gyönyört, ha enyhít,
képétől forrj, összefagyj.
Nincs kinek jobb sorsa volna;
s örömöd mégis nagyobb, ha
kedvesedtől...
idd e mély gyönyört, ha enyhít,
képétől forrj, összefagyj.
Nincs kinek jobb sorsa volna;
s örömöd mégis nagyobb, ha
kedvesedtől...
Hozzászólások