A biztonságból hirtelen ingoványra lépek,
S az üldöző vad szelek lassan utolérnek.
Kopott a csillagom, már nem vigyáz rám,
Nem maradt semmim, csak a fájó balladám.
Könnyed ölelés az álom, gyors’ véget ér,
A holddal együtt a lány is, ismét útra kél.
A napok egymásutánjában nő a teher,
S a rossz szó titokban vérszomjat ell.
Az ígéretek ködéből, ím kilép a valóság,
S önmagát pusztítja e harcéhes világ.
A hold vérben fürdik, ha eljön hozzánk,
S fennkölt módon, néz s nevet le ránk.
Zúgnak még balladák, lehull a rózsa,
Pusztulnak a versek, pusztul a próza.
A nyárfa az ablak előtt, s a virág hervad,
S a bérci tetőről a hó lassan elolvad.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-05-07
|
Merengő
Gini becsukta az osztálynaplót, és kinézett az ablakon, úgy, ahogy csak a matektanárok tudnak....
2026-04-25
|
Merengő
Gini a vörös bundával rendelkező róka egy padon ült és nyomkodta a mobiltelefonját. Az északi...
2026-04-16
|
Horror
Helga karjai és lábai fokozatosan elzsibbadtak. Az eszköz azonban megtartotta és szabad hozzáférést...
2026-04-11
|
Horror
A lábait a mellkasának nyomta és bokáit a vállára vette. A lány zihált és a kis szünetet kihasználva...
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Ezer seb, mi ezerszer kifakadt,
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Bízd a végzetre mindened,
mert a léleknek...
mert a léleknek...
Hozzászólások