A biztonságból hirtelen ingoványra lépek,
S az üldöző vad szelek lassan utolérnek.
Kopott a csillagom, már nem vigyáz rám,
Nem maradt semmim, csak a fájó balladám.
Könnyed ölelés az álom, gyors’ véget ér,
A holddal együtt a lány is, ismét útra kél.
A napok egymásutánjában nő a teher,
S a rossz szó titokban vérszomjat ell.
Az ígéretek ködéből, ím kilép a valóság,
S önmagát pusztítja e harcéhes világ.
A hold vérben fürdik, ha eljön hozzánk,
S fennkölt módon, néz s nevet le ránk.
Zúgnak még balladák, lehull a rózsa,
Pusztulnak a versek, pusztul a próza.
A nyárfa az ablak előtt, s a virág hervad,
S a bérci tetőről a hó lassan elolvad.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-12-23
|
Krimi
Egy kis krimi kevés szexualitással fűszerezve. <br />
Kellemes olvasgatást kívánok!
2024-12-22
|
Fantasy
Yukiko újabb lendülettel tért ki a lény egyik csápja elől, amely hangos csattanással vágódott...
2024-12-20
|
Merengő
<br />
Melani kibontotta a szőke, hosszú, hullámos haját és ellökte magát. Repült, mivel...
2024-12-11
|
Történetek
Szét húzta a combjaim... csókra nyújtottam a szám, várva hogy belép a combjaim közé és megcsókol. Helyette...
Friss hozzászólások
Materdoloroza:
Sajnálom, hogy eltűnt az írónő...
2024-12-25 00:29
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Ezer seb, mi ezerszer kifakadt,
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Egy nap sem múlik el, hogy rád ne gondolnék,
Egy...
Egy...
Hozzászólások