A biztonságból hirtelen ingoványra lépek,
S az üldöző vad szelek lassan utolérnek.
Kopott a csillagom, már nem vigyáz rám,
Nem maradt semmim, csak a fájó balladám.
Könnyed ölelés az álom, gyors’ véget ér,
A holddal együtt a lány is, ismét útra kél.
A napok egymásutánjában nő a teher,
S a rossz szó titokban vérszomjat ell.
Az ígéretek ködéből, ím kilép a valóság,
S önmagát pusztítja e harcéhes világ.
A hold vérben fürdik, ha eljön hozzánk,
S fennkölt módon, néz s nevet le ránk.
Zúgnak még balladák, lehull a rózsa,
Pusztulnak a versek, pusztul a próza.
A nyárfa az ablak előtt, s a virág hervad,
S a bérci tetőről a hó lassan elolvad.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
2025-09-27
|
Novella
Viktor az író elveszti ihletét végül némi segítséggel ugyan de újra rátalál.
2025-09-25
|
Novella
Lea és társa Jázmin a két prostituált egy villát bérelnek ahol fogadják a kuncsaftjaikat....
2025-09-14
|
Novella
Andrés atya meghallgatja a hívek szexuális bűneit,egészen addig amíg saját vágyaival lesz...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Most még élek s virulok
De holnap talán kiborulok,
Mert fáj, s kínoz
a sok fasz kiket érzelmeim kínoz
De holnap talán kiborulok,
Mert fáj, s kínoz
a sok fasz kiket érzelmeim kínoz
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-12 00:00:00
|
Versek
A tengerpartot járó kisgyerek
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
Hozzászólások