Tűz

Megéltem már huszonhat hosszú évem,
boldogságom mindig  másoktól reméltem.
De szerelmet még nem éreztem igazán soha,
a sors hozzám annyira mostoha!

Ha Ámor nyilát kezembe vehetném,
vele a szívedet picit megsebezném.
Éppen csak annyira, hogy ne fájjon,
de az apró szikra gyertyalánggá váljon.

Őrizném e gyönge, sérülékeny lobbanást,
szép szavakkal vágyom elérni a robbanást.
Szeretném, hogy szíved e tűztől dobogjon,
benned kiolthatatlan fáklyaként lobogjon.

Bókokkal tovább szítanám érző lelkedet,
simogatnám gyönyörű, izgalmas testedet.
Nem azt szeretném, hogy legyünk barátok,
hanem, hogy szívedben gyúljon irántam zsarátnok.

Érezni kívánom a tested égető melegét,
számon ajkaid forró leheletét.
Birtokolni akarom szépséges lényedet,
neked adni egyetlen életemet.

Ha minden úgy működne, mint szeretném,
tűzhányó lennél mellettem minden estén
mely megrengeti az egész, kerek világot,
gyönyörbe fojtana minden boldogtalanságot.

Tudom, a vágyaimtól majd pokol tüzén elégek,
de legalább addig is szép lenne az élet!
Ha értem feladnád a büszke méltóságod,
együtt megtalálhatnánk a Mennyországot.