Tovább

Reggel van – felteszem a maszkom,
Újabb nap – mindig az én harcom
Nincs, ki helyettem megvívná,
Ha valaki figyelne, ezt írná:
Aranyos, kedves, néha kicsit csendes,
Belül sebes, szeme könnyes, szíve üres.
Csalódott a világban, annak egy fiában.
Azt hitte, örökre, de rájött csak örömre.
„Vigyázz a sörömre, míg elmegyek a körömre”
Lelkét megnyitotta, a fájdalmat befogadta
Egy napra? Egy hétre? Inkább több hónapra
Szenvedett, sírt, álmatlanul fordult
„Hát milyen világ ez, hogy minden így beborult?
Elvesztek a színek. Hallottál már ilyet?”
Csak szürke és fekete
Rágondolva, remegve
Írom most a sorokat
Töltjük ki a söröket
A barátok itt vannak, bármikor meghallgatnak
Megmondják: „hülye vagy! Örülnél, hogy elhagy!
Nem voltál magad mellette, a józan eszed elvette
Inkább igyál most velünk, a felestől majd feledünk”
Jönnek is a körök, már mindenki pörög,
Mikor nyílik az ajtó és belép egy csaj – ó
Utána meg ő, feles csúszik, szív hasad
Hát ő az, aki mellett megmarad?
Szem nedvesen, torok szárazon,
Nem bírom, azonnal távozom
Futok bele az éjszakába, lábam gyors, agyam kába
Valaki jön, utánam kiált, „várj meg!!!”
Valaki jön velem és kér, „állj meg!”
Átölelem és hagyja, elöntsenek a könnyek
Vár rám, míg sokára a szavak is megjönnek
„Feledd őt” – mondja, s a kezét körém fonja
Lesz még jobb, lesz még más, lesz olyan, hogy semmi már
Eszedbe nem juttatja, kezedet más fogja
Begyógyítja szívedet, lebegteti lelkedet.
Tanulj a hibádból, béka lett a királyból.
Hiába szőke, hiába magas – komolytalan pasas
Nem herceg, csak henceg – királysága tetszett
Pár percet benne töltve, mintha minden összedőlne
Kívül kristály, belül sivár
Szép szőke herceg, a sármod nincs már
Hatással rám, csak sajnálni tudom,
Hogy az utóbbi időben az életem mozizom
Hagytam, hogy elsodorj, néztem mi történik
Eszembe nem jutott, hogy néha illik
Cselekedni, gondolkodni, úgy tenni, hogy éljek
Melletted álomvilágban voltam, most ideje, hogy lépjek
Tovább végre, mert ennek vége
Elmúlt az álmatlanság, nincs több fájdalom
Bye-bye királyság, ami jön, azt vállalom…