Te voltál az, ki a magánytól elraboltál,
S egyszemélyben az is, ki oda visszahajszoltál.
Futottam utánad, de már belátom hiába,
Beleestem veled együtt egy oltári nagy hibába.
Te voltál az, ki egy pillantással elbűvölt,
De bármit is jelentettél, mára szívem meggyűlölt.
Szerettelek évekig, te mégis másért rajongtál,
Azonban hozzá közelebb sohasem jutottál.
Te voltál az, ki mára már csak emlék lettél,
Sokat jelentettél, de ha előttem megjelenhetnél.
Az lenne a kívánságom, hogy szemembe mondd nem szerettél,
Aztán felőlem világgá is elmehetnél.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
2026-03-23
|
Történetek
<br />
Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
2026-03-12
|
Egyéb
A végtelen unalmas munka közben elkalandoztak a gondolataim és minduntalan Gabika járt az...
2026-03-01
|
Novella
Gábor az újságíró sikeresen beleszeret egy luxusprostiba.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...