Te voltál az, ki a magánytól elraboltál,
S egyszemélyben az is, ki oda visszahajszoltál.
Futottam utánad, de már belátom hiába,
Beleestem veled együtt egy oltári nagy hibába.
Te voltál az, ki egy pillantással elbűvölt,
De bármit is jelentettél, mára szívem meggyűlölt.
Szerettelek évekig, te mégis másért rajongtál,
Azonban hozzá közelebb sohasem jutottál.
Te voltál az, ki mára már csak emlék lettél,
Sokat jelentettél, de ha előttem megjelenhetnél.
Az lenne a kívánságom, hogy szemembe mondd nem szerettél,
Aztán felőlem világgá is elmehetnél.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-11
|
Sci-fi
Az alábbi írás egy történet első része, nincs befejezve, finomitasra szorul, egy szilánk....
2025-04-07
|
Történetek
Egy szombat kora délután belerúgtam az ajtófélfába s eltört a lábujjam, s ha ez nem lenne...
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
2025-03-20
|
Horror
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br />
– Ez így...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-21 00:00:00
|
Egyéb
Könycsepp hirdeti bánatom,
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Hozzászólások