Te voltál az, ki a magánytól elraboltál,
S egyszemélyben az is, ki oda visszahajszoltál.
Futottam utánad, de már belátom hiába,
Beleestem veled együtt egy oltári nagy hibába.
Te voltál az, ki egy pillantással elbűvölt,
De bármit is jelentettél, mára szívem meggyűlölt.
Szerettelek évekig, te mégis másért rajongtál,
Azonban hozzá közelebb sohasem jutottál.
Te voltál az, ki mára már csak emlék lettél,
Sokat jelentettél, de ha előttem megjelenhetnél.
Az lenne a kívánságom, hogy szemembe mondd nem szerettél,
Aztán felőlem világgá is elmehetnél.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-07-16
|
Történetek
Egy fiatal lány, aki keresi mitől lesz igazán jó neki.
2025-07-06
|
Fantasy
A világ titkai sokszor sötétben rejtőznek, és a legnagyobb titok, amit az emberiség valaha...
2025-06-29
|
Novella
Smith sztárügyvéd egy szexualis ragadozó védelmét látja el.Az ügy egyértelműnek tűnik de a...
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-21 00:00:00
|
Egyéb
Könycsepp hirdeti bánatom,
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
Vad lárma vesz körül a világban.
Bár küzdesz ellene szilárdan.
Ordítozó részegek vad szava,
Kettészakított, fáradt éjszaka,
Hajnalban elkezdett építkezés,
Szívet...
Bár küzdesz ellene szilárdan.
Ordítozó részegek vad szava,
Kettészakított, fáradt éjszaka,
Hajnalban elkezdett építkezés,
Szívet...
Hozzászólások