Te vagy...

Nem tudom, tudtad-e hogy mit érzek, nem tudom, mire gondolsz most, hogy szeretsz-e még vagy szerettél-e valaha.

Bár távol is vagy tőlem, itt vagy velem: gondolataimban, álmaimban a múltban és a jelenben.
Sose hagysz egyedül.

De mondd, miért kínzol?!!Miért nem hagysz el végre?!
Túl távol vagy tőlem, menj el! Hadd tudjak élni nélküled!

Egyre jobban fájsz, szívfájdítóan gyötörsz, s mikor már elfelejtenélek újból belépsz az életembe, és folytatjuk ott, ahol abba hagytuk.

Nem mondom, hogy szeretlek, mert pontos nem tudom, hogy mit érzek, de remélem egyszer megértem és elmondom neked is hogy mi is ez igazán.

Talán egyszer majd az életben lesz belőlünk valami, nem csak egy reménytelen szerelem, nemcsak egy átok, amit rám szórtál…