Te tartasz Itt

Istenem miért,
miért kell így élnem?
Régi álmaimért
Szembeszélben.
Hadd pihenjek végre
Csendesen lenn,
Vágyom a hidegségre.
Mit mondasz odafenn?
Bárcsak ne fájna,
Ne lennék szerencsétlen!
Csak ő ne várna,
Nem kellene élnem.
Tökéletes nem lehetek,
akkor lennék boldog.
Itt tart, hogy szeretlek,
mindig beléd botlok.
Ha itt tudnálak hagyni,
Kegyetlenül  mennék.
Mást nem tudna zavarni,
Ez a lány csak emlék.
Vörös-tenger folyik,
Lassan leszivárog a földbe.
Látszik a vidám alkonyig,
Majd eltűnik a ködben.