Tavasz

Rongyos felhők széleit égeti a Nap,
S a piszkos hólé, mint
Hófehér
Vér
Lassan csordogál.

Részegre itta magát a Föld !

Apró patakok tiszta vizén
Lágyan suhan a fény,
Homályosan csillog a jég
Ahogy veszíti acélos keménységét.

Az ablak jégvirágai már hervadnak,
S éled a természet, hogy mindannak,
Mi él
S kér
Erőt adjon !

A csendben néhány rügy
Lassan
Pattan.
Féltve nyújtja apró csúcsát az ég felé
Ahogy érzi a Tavasz simogató két kezét.

Puha zúzmara száll a légben,
S villanón töri a napsugarakat.
Látni, ahogy a Föld lélegez,
S a Tél hófehér teste lassan elvérez.

Acélélű szél vágtat vadul,
S tépi a Föld tagjait,
Számláltatja vele
Még hátralévő napjait.

Üvöltve lázít
Ahogy fricskázza a fák koronáit.
S ki hallja a hívó szót
Büszkén rázza le a hófehér béklyót.