Tánc

Tekinteted unott és párás.

Reszketek.
Hozzám érsz, de tudom, utoljára.
Ujjaidat teszed
Lakatként a számra.

Hideg fut át rajtam,
Egy pillanatra tied maradtam,
S ajkaid a nyakamat szeretik –

Forró kezeddel reszkető bőrömet
Átfogod, mintha a szívem lenne
Karjaimmal átölellek,
Magamhoz húzva arra kérlek,
Táncolj velem egyet, egy utolsót.

Cikázó ujjaim oldaladon fekszenek,
S hasad bordáiba temetkeznek –

Testem befogad.

Körülölel, és megvéd,
S ha újra ezt tennéd,
Ajkaimmal csókot adnék.

Azt hiszed, most menekülsz –
Csúszós húsom felei közt
Megváltás, ha semmivé leszel.
Ütemed a sírás, de hangod néma.
Mert testem befogadott.
Üres részeimben te dobogsz.
Megérintem arcodat, ütemed az enyém.

Táncot lejtesz bennem,
S hagyom, hogy vezess.

Utat vájsz testembe, s azt hiszed, menekülsz
Valami elől, ami nem én vagyok –
De bennem van az élet,
Neked adom, ha kéred…

Csúszós húsom vigyáz most rád,
S közte hagysz nekem valamit –

Még egyszer. Utoljára.