Szürke az ég

Nem volt kérdés. Válasz sincsen.
Nem kérdezte én is akarom?
Ujjai még a kopott rézkilincsen
Megláttam, azt hittem álmodom.
Megláttam, reméltem álmodom.
Nem kérdezte, fájjon-e nekem?
Nem feleltem. Majd teát főztünk.
Reményt látott ajkam a gőz fölött.
Nem volt kiút, egy tengerbe dobott
S nem vette észre: így megfulladok!
Más csókolt, s az Ő ajkát éreztem
S hiába aludtam más karjában,
hiába csókoltam mást - Hazudtam!
Rá vágytam nappal, éjjel, szüntelen.
Nem kérdezett soha. Azonnal kiismert
Mosolyom mögött sötét titkokat lelt
Tudta, amit csak sejteni mertem
S nem hitte a valóság kopár tényeit
Nem érdekelte kérlelő szavam
Nem hallotta elfúló könyörgésem
Nem látott soha, hiába reméltem.
Elfogytak a színek az egész világból
Elfogytak a szivárvány csodájából
Csak a szeme maradt, csak a szeme
Ónszínű, könyörtelen izzó tekintete
S reményem, csillogó üvegszilánkjaim
láthatatlan haláltusája nem érdekli.
A rézkilincs megkopott, szürke lett.
A percből arcot szántó mély ránc lett.
Beborít lassan végleg szeme sötétje
Elveszett mára az égbolt gyönyörű kékje:
Átírta a természet törvényeit egy perc alatt:
Szeme szürkére festette a hatalmas égi tavat.