Nagyobb bűn lehet-e annál
Mint gyereket bántani
Tettel, vagy szóval,
És vicsorgó foggal
Engedni látszani
Saját gyöngeségünk mámorát?
Minden baklövésünk visszhangzik
A közeli jövőben
És túl élesen ahhoz,
Hogy ne verjük a falhoz
Azon lendületben
Fejünket, hol sorsrontó gondolat lakozik.
Kisdedet kell uralnunk beteg
Széthullott lelkünk
Összefoldozására?
Önfeloldozásra
Miután szülünk
Már nem marad több keret?
Ha tudnánk, hogy alá ássuk
A jóra nyitás alapját
Az is kevés lenne
Mert nem tudni kellene
Velőig hatolván
Mi élteti fiúnk, lányunk.
Ki erre képtelen, az nem szülő
Nem anya, nem apa
Csak egy nyomorult
Fafejbe szorult
Gyerek, ki nőtt nagyra,
S sínyli múltját, mi örökölhető!