Színek

Kék volt, mint az ég,
Fehér, mint a hó,
Piros, mint a rózsa,
S mint a szemed: ámuló.

Zöld volt, mint a fű,
Sárga kankalin,
Sötét obszidián,
Bűvös szivárványszín.

Közhelyek.
Mit érnek?
Ha magadba nézel,
Lelkedbe,
Jó mélyre,
Mondd csak el, mit érzel?

Oly kék, mint a víz,
Ha mindent elnyel,
Fehér, oly hófehér,
Mint a halotti lepel.

Vörös, mint a vér,
Kezedről folyó,
Mikor más is rájön:
Te vagy az áruló.

Zöldes, mint az arcod,
Ha félelem fog el,
Remegő, akár te,
Ha menekülnöd kell.

Bűvös és ijesztő,
Aranyló, mint a méz;
És mégis, mégis fekete,
Mint szíved, ha a múltba néz.