S ajnos már nem vagyunk együtt,
Z okogó lelkem magára maradt.
E leinte még szerettünk, nevettünk,
R emény jelei mára kihaltak.
E nnek mára vége, zorddá vált a táj,
T éli takaró alatt van a ház,
L ehullott hó eloltotta fáklyámat,
E zek után szemeimből könny fakadt.
K ezeid közül valami hirtelen elragadt...
B oldogság, nevetés, vidámság,
A mának már csak emlékek.
L ám, felszínre tört a szomorúság,
Á lmaimba fúrták maguk a képek:
Z orddá vált tájon állok előtted,
S te azt mondod: többé nem szeretlek!
2005.01.06. csütörtök
DC
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-11-24
|
Novella
Egy balulsikerült kapcsolatfelvétel elgondolkodtató története.
2024-11-23
|
Novella
Egy fiatal férfi randevúra hívja az ismert színésznőt.
2024-11-22
|
Novella
Ebben a rövid történetben egy idős bácsi jelenik meg a kertvárosi kis kocsma ajtajában kutyájával....
2024-11-19
|
Novella
Édesanyja és unokabátyja szexualitásának egy kislányra gyakorolt hatása.
2024-11-18
|
Novella
Egy tanárnő igyekszik meggyőzni tanítványát, végül saját csapdájába esik.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-16 00:00:00
|
Szerelmes
Valamikor réges-rég,
összejöttünk te meg én.
A csillagfényű éjjelen,
meglágyult irántad a szívem...
összejöttünk te meg én.
A csillagfényű éjjelen,
meglágyult irántad a szívem...
Én nem tudom, milyen érzés,
Ha kietlen vágyak repítésében
Meghalok a mennyben. Testem furcsa térkép...
Ha kietlen vágyak repítésében
Meghalok a mennyben. Testem furcsa térkép...
Hozzászólások