S ajnos már nem vagyunk együtt,
Z okogó lelkem magára maradt.
E leinte még szerettünk, nevettünk,
R emény jelei mára kihaltak.
E nnek mára vége, zorddá vált a táj,
T éli takaró alatt van a ház,
L ehullott hó eloltotta fáklyámat,
E zek után szemeimből könny fakadt.
K ezeid közül valami hirtelen elragadt...
B oldogság, nevetés, vidámság,
A mának már csak emlékek.
L ám, felszínre tört a szomorúság,
Á lmaimba fúrták maguk a képek:
Z orddá vált tájon állok előtted,
S te azt mondod: többé nem szeretlek!
2005.01.06. csütörtök
DC
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
2025-09-27
|
Novella
Viktor az író elveszti ihletét végül némi segítséggel ugyan de újra rátalál.
2025-09-25
|
Novella
Lea és társa Jázmin a két prostituált egy villát bérelnek ahol fogadják a kuncsaftjaikat....
2025-09-14
|
Novella
Andrés atya meghallgatja a hívek szexuális bűneit,egészen addig amíg saját vágyaival lesz...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Én nem tudom, milyen érzés,
Ha kietlen vágyak repítésében
Meghalok a mennyben. Testem furcsa térkép...
Ha kietlen vágyak repítésében
Meghalok a mennyben. Testem furcsa térkép...
Mi a fájdalom s a bánat mikor szeretsz?
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?