S ajnos már nem vagyunk együtt,
Z okogó lelkem magára maradt.
E leinte még szerettünk, nevettünk,
R emény jelei mára kihaltak.
E nnek mára vége, zorddá vált a táj,
T éli takaró alatt van a ház,
L ehullott hó eloltotta fáklyámat,
E zek után szemeimből könny fakadt.
K ezeid közül valami hirtelen elragadt...
B oldogság, nevetés, vidámság,
A mának már csak emlékek.
L ám, felszínre tört a szomorúság,
Á lmaimba fúrták maguk a képek:
Z orddá vált tájon állok előtted,
S te azt mondod: többé nem szeretlek!
2005.01.06. csütörtök
DC
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-05-14
|
Novella
Ez a történet a fantázia szüleménye. Akit az erőszak elborzaszt inkább bele se nézzen.
2025-05-10
|
Novella
Unalmas az este a szálloda recepcióján. Nem lenne muszáj itt lennem, de az ellenőrzést a hotelben...
2025-05-08
|
Novella
Ez a történet kitalált. A benne szereplő emberek és események csak az író képzeletében léteznek....
2025-05-07
|
Fantasy
fordítás .... Eredeti történet: ADD SPICE TO TASTE .... Szerző: PJRH
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Mi a fájdalom s a bánat mikor szeretsz?
Nézem az arcod,
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?