S ajnos már nem vagyunk együtt,
Z okogó lelkem magára maradt.
E leinte még szerettünk, nevettünk,
R emény jelei mára kihaltak.
E nnek mára vége, zorddá vált a táj,
T éli takaró alatt van a ház,
L ehullott hó eloltotta fáklyámat,
E zek után szemeimből könny fakadt.
K ezeid közül valami hirtelen elragadt...
B oldogság, nevetés, vidámság,
A mának már csak emlékek.
L ám, felszínre tört a szomorúság,
Á lmaimba fúrták maguk a képek:
Z orddá vált tájon állok előtted,
S te azt mondod: többé nem szeretlek!
2005.01.06. csütörtök
DC
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
2025-03-20
|
Horror
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br />
– Ez így...
Friss hozzászólások
BURGONYA:
EZT MÁR OLVASTAM ITT JOHNNY RÉ...
2025-04-04 18:27
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-19 00:00:00
|
Szerelmes
Szeretni szabadon,
Bárcsak megtehetném,
Ha egy kis időre a gondokat,
Félretehetném...
Bárcsak megtehetném,
Ha egy kis időre a gondokat,
Félretehetném...
Én nem tudom, milyen érzés,
Ha kietlen vágyak repítésében
Meghalok a mennyben. Testem furcsa térkép...
Ha kietlen vágyak repítésében
Meghalok a mennyben. Testem furcsa térkép...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?