Szerelmünk története

Megláttalak és éreztem,
Megfogott a jellemed,
Szót nem ejtettél,
De tetszettél,
Ekkor már kellettél

Hozzád löktek,
És féltem,
Egyedül nem mertem,
Hozzám szóltál,kedvesen,
Majd azthittem, ennyi lett.

Eltelt egy hét,
És kerestél,
Beszélgetést te kezdtél,
Átfogtál a viharban,
De elbúcsúztunk gyorsan.
Mert nem egy óra volt,
De elrepült,
Mennem kellett,
Pedig, de fájt!

Születésem napján,
Idegesen lestem,
Telefonom lapjára,
Szemem-meresztettem,
Vártam, hogy jelent e,
Lesz e még valami,
Abból, amit ott szádon elejtettél.
Mert nem tudtam,mit gondolsz,
De én már éreztem,
Eddig csak tetszettél,
De most?
Magam sem tudtam,
Mi ez az érzelem.

Megkésve, de megkaptam,
Felhívtál, és elhívtál,
Találkoztunk ismét,
Megint egy hét múlva.

Elmeséltem mindent,
Nyaralási élményt,
És ekkor ez történt:
Csókot leheltél ajkomra.

Két nap múlva láttam újra,
Oly kedves arcodat,
És elhagyta ajkodat az a szép mondat.

És onnanstúl tudom és szeretlek,
Megszakad a szív, ha véled nem lehetek.
Megdobban, ha neved hallatszik,
És legboldogabb akkor, ha hozzád bújhatik.