Szerelmes vagyok az ifjúságba

Szerelmes vagyok az ifjúságba,
A vad szívek izzásába,
A lángokba a szemekben,
Kábszerbe’ a zsebekben.

Szívben nyugvó haragba,
Amit mormolsz magadba,
Az illatba, mi átható,
Az életbe, mi változó.

Szerelmes vagyok a lelketekbe,
Észben nyugvó rejtekekbe,
A rohanó évekbe,
A bölcs vénekbe

Ráncban alvó nyugalomba,
Csendben rejlő hatalomba,
Remegő kéz fogásába,
Fejtetetőn a kopárságba

Szerelmes vagyok az ifjúságba,
Az új szívek kopásába,
Mert az élet elszalad,
Ifjú lelked nem marad

Elmegy mint a tél a nyár,
Bús lesz mint az ősz, a sár,
Rohan ő az égbe fel,
Angyalokkal énekel

Szerelmes vagyok a percekbe,
Ahogyan sietve telnek le,
Levélbe mi elsárgul,
Szívekbe mi megfájdul

Volt anyám, de megtagadtam,
Bánatomban megszakadtam
Volt időm, de elszaladt
Ifjúságom nem maradt

Szerelmes vagyok  a rút halálba,
A tiszta lelkek kék tavába,
Az angyalba ki énekel,
Istenem, hát létezel