Szerelemből barátság

Szerettelek, de te kihasználtál,
Mindig, mindenhol megaláztál,
Volt úgy hogy észre sem vettél,
Főleg ha mással kevertél.

Neked mindig csak egy lány volt,
Aki mindig csak megbántott,
Te ilyenkor mindig hozzám futottál,
És a vállamon mindig sírtál.

Én már nem bánom, hogy nem szeretsz,
Mert én már nem szenvedek.
De mi örökké barátok maradunk,
És ha bármi baj van, gyere és sírj a vállamon.